Baklava
Múlt pénteken a Nők iskolájában fél napos dzsembori keretében megünnepeltük a májusi Madarak, fák napját. Ugyan madarakról és fákról egy szó nem hangzott el, de este egy eseménydús, klassz délelőtt fáradalmait próbáltam kiheverni.
A Madarak, fák napja az iskolában hagyományosan nagy evészettel társul. Minden osztály külön konyhával készül a gyerekeinek, de más osztályok fogásaiból kunyerálni is ér. Mivel ez a főzőcske egyfajta presztizskérdés is, így a tavaszi szülői legsarkalatosabb kérdése is az volt, hogy mit főzünk. Zsófiék osztályában a bográcsgulyás győzött, míg a görög osztályfőnökkel bíró Annáéknál egyértelmű volt a mediterrán hangvétel. A magam részéről a magyaroshoz bryndzás, paprikás pogácsával készültem, míg a görög konyhához egy tepsinyi baklavát gyártottam.
Elő kell bocsátanom, hogy nem szeretem a görög édességeket. A több hónapot kitevő görög nyaralásaink alatt száraz kekszet és mézes joghurtot ettem, mert a többi édességük émelyítően édes volt számomra. Így aztán a baklavánál eleve úgy indultam, hogy alaposan lefaragtam a receptekben fellelhető cukor és méztartalmat, s az eredmény egy számomra is élvezhetően édes sütemény lett.
Baklava (közepes tepsiméretre)
2 csomag réteslap (16 lap)
60 dkg darált dió
10 dkg zsemlemorzsa
10 dkg porcukor
3 tk őrölt fahéj
2 tk őrölt szegfűszeg
15 dkg vaj
Szirup:
2,5 dl citromlé
25 dkg méz
25 dkg cukor
1 dl víz
A cukrot a mézzel a citromlével és a vízzel felteszem főni. Nem sűrítem be túlságosan, mert a tészta sok szirupot megiszik.
A diót, a porcukrot összekeverem a morzsával és bátran fűszerezem. A vajat megolvasztom. A réteslapokat a tepsi méretére igazítom. Vajjal tocsogósan kikenem a tepsit, majd belefektetek egy réteslapot, amit szintén alaposan megkenek. Így járok el összesen hat lappal, majd a diós töltelék felét elosztom rajta. Ezután egy újabb lapot fektetek rá, vajjal megkenem, majd óvatosan a töltelékre fordítom. Négy lapot teszek a töltelék tetejére, mindegyik közé olvasztott vajat kenve. Ezután jön a töltelék másik fele, majd hat lap, a korábbiak szellemében. Végezetül óvatosan egy éles késsel kockákra vágom. A 170 fokra előmelegített sütőbe tolom a tésztát, majd időközönként kiszedem és alaposan meglocsolom a sziruppal. Addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik. Amikor kész, egy késsel újra fellazítom a kockák közét, majd hagyom kihűlni.
Főzőcske Zsófiéknál:
Főzőcske Annáéknál :
Írtam, hogy Bulgáriában ettem először egy újévi ünnepségen. Nekem is túl édes. Bolgár származású nagynéném maga készítette a tésztát. Kerek tepsibe pékhez vitte. A balkáni népeknél ez helyettesítette a tortát. Egy másik bolgár rokonom, még háború előtt egy ügyvédnél szolgált a XII. ker-ben. Minden vendégségre ezt készített, nagy sikere volt. Miskolcon arab vendéglőkben látom, 500 Ft. egy szelet. Megboldogult apukám kedvenc süteménye is a baklava volt.
A Nőknek nagyon bejött, én most ettem egy szeletet, de már legszívesebben sót nyalogatnék.
Pedig finom, gazdag, ropogós, de nekem még így is túl édes. 😀