You are here: Home > Könyvről > Papírra nyomtatott vészjelzés – Globális öngyilkosság

Papírra nyomtatott vészjelzés – Globális öngyilkosság

A klímaváltozás most talán az egyik legsürgetőbb dolog, amiről csak beszélhetünk. Számomra nagyon érzékeny téma ez, hiszen az én létező vagy nem létező jövőmet érinti a helyzet. A családommal már nagyon régen átálltunk a szelektív szemétgyűjtésre, a maradék ételek kreatív felhasználásra, kisebb mértékű vásárlásokra, és amikor csak tehetjük zöldebb módon tesszük azt. Ez alatt értem azt, hogy mindig van nálunk vászontáska, a ruháink többsége újrahasznosított anyagokból készült,vagy éppen használtan vettük. Ez a minimum, amit tehetünk.

Nagyon örültem Jonathan Safran Foer Globális öngyilkosság könyvének, hiszen a témával amúgy is sokat foglalkozom. Az író már az első oldalakon előidézte AZT az érzést. Az érzést, amikor nem tudsz másra gondolni csak arra, mennyit kell még változtatnod. Van ebben az érzésben valami lázadó is, és nem tudom miért, szeretem azt gondolni, hogy az, hogy legalább minimális szinten teszünk a klímaváltozás gyorsasága ellen az természetes. De sajnos nem az. Nem ebbe születtünk, nem így neveltek, és nem jön magától. Elhatározás kell hozzá.

A 84 éves nagymamám egészen decemberig nem gyűjtött szelektíven, csak halmozta a műanyag zacskóba gyűjtött zacskóit, és nem is tudta ez mekkora probléma. Aztán felkértek az iskolában, hogy beszéljek egy kicsit erről, nagy büszkén meséltem neki, hogy mekkora megtiszteltetésként ért, hogy beszélhetek a témáról az egész kerület előtt. Ezzel a dicsekvéssel indult köztünk egy kvázi vita, arról mit és hogyan kéne tennünk. Azt hiszem nyertem. Következő látogatásomnál meglepve tapasztaltam, hogy a zacskós zacskó felszámolódott és két újabb tároló jelent meg a kukája mellett. Pont ezt éreztem akkor is és most is, hogy amit eddig tettem jó, de nem elég. 

Az író, Jonathan Safran Foer is ezeket a pillanatit osztja meg velünk, belátást nyerünk az életébe. Olvashatunk a haldokló nagymamájáról, a fiairól és az előző könyvének sikereiről. Arról, mennyit is változtatott emberek húsfogyasztásán az a könyv, hogy neki miben lett más az élete. Ott is ez az érzés adta az embereknek az elhatározást, hogy kicsit kevesebb állati termékeket fogyasszanak, ha fogyasztanak. 

Még soha nem hasonlítottam a globális felmelegedést a háborúhoz, pedig micsoda párhuzam! A könyvben gyakran találkozunk azzal, hogy az író összehasonlítja, a mostani helyzetünket a történelemmel. Bele sem gondoltam, mennyire hasonló. Mindenki része volt a háborúnak. A katonákon kívül a család is része volt, akik otthon voltak és lekapcsolták a lámpákat, bedeszkáztak az ablakokat. Ennek is mindenki a része, annyi a különbség, hogy kevésbé látványos. Nincsenek szirénák, amik emlékeztetnének arra, hogy gond van. 

Ez a könyv sziréna lehet sokak számára.

(Szerző: Hildebrand Celina Anna)

glob

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.