Pléz

Nagyjából 15 éve megy az erős küzdelem a Kolosy tér környékén. A Daubner elképesztő és öröknek tűnő sikerén felbuzdulva a gasztronómiai vállalkozással rendelkezők gyakorta tesznek kísérletet a környéken való megkapaszkodásra, több-kevesebb sikerrel. A hely ugyanis meglehetősen furcsa. Bár Óbuda egyik csomópontjának számít, ahonnan a Rózsadombot meghódító buszok indulnak, ahol elkanyarog a fonódó és elcsattog a hév, mégsem bír olyan közösséggel, amit az összes, nagy reményekkel ide érkező vendéglátóhelyet eltartaná. Plusz, szinte egyáltalán nem rendelkezik ez a rész olyan helyi lakossággal, amelyik nyitott lenne az itt fellelhető éttermek/kávézók/sütiboltok/szendvicsezők/pizzázók kínálatára. Hogy akkor mégis mi tartja életben, mozgásban a Kolosy teret? Az irodisták. Akikből szép számmal akad a hegy lábánál, és a Lajos utca környező épületeiben. Ők azok, akik naponta várják azt a fél órát, amit az asztaluktól messzebb tölthetnek, akik már előre leszervezik, hogy kikkel lépnek meg, és mi lesz az a hely, ahol átmenetileg feledni tudják, hogy épp munkanap van és még annak is csak a közepe.

Jól látszik, hogy azok a helyek húzzák itt a legtovább, azok képesek fejlődni és sikereket elérni, akik az irodistákat veszik alapul a koncepciójuk kialakításakor, akik tudják, hogy fél órába mindennek bele kell férnie, a rendeléstől a fizetésig, pakkra. Azok maradnak életben, akik vagy a nagymama kissé feledett, de nosztalgikus házi kosztját kínálják a munkában megfáradtaknak, illetve azok, akik fel tudják mérni a változó trendeket, és olyan irányt mutatnak, olyan szortimentet tartanak, amely kompatibilis ezzel a munkahelyi léttel.

Erre érzett rá igen jól a Pléz, amely semmi újat nem talált ki, de jól adaptálta azt, amit a nagyvilág már régóta ismer és szeret. A Plézbe még be sem kell lépni, az embernek máris erős déja vu érzete támad. A hely berendezése, a betűk típusa mind-mind finoman kaparja a szürkeállományt, egészen addig, amíg meg nem jelenik lelki szemeink előtt London és a Pret a Manger. A Pret igazi intézmény, amely az angol étkezési- és munkakultúrát tökéletesen lekövetve kínál nem túl olcsó, de jó alternatívát az uborkás szendvicsre. A Pretben az organikus, vegetáriánus és vegán szavak az alapszótárhoz tartoznak, itt mindenki könnyen megleli a neki megfelelő napközbeni táplálékot.

Igényes választék

Ugyanez igaz a Plézre, ahol könnyedén választhatunk a meglepően jól összeállított szortimentből, amely se nem túl szűk, se nem túl széles. Minden adott a helyben fogyasztásra, de ha elvitelben gondolkozunk az is lehetséges, eleve minden fogás dobozban, csomagolva kerül hűtésre, csak le kell kapkodnunk, amit szeretnénk, és már vihetjük is magunkkal.

Mutatós, igényes csomagolás

A kínálat nem csak attól változatos, hogy kenyér közé pakolt, wrapba csavart vagy épp tálra komponált fogásokat kínál, hanem az alapanyagok kiválasztása és kombinálása is bölcs, igényes, finoman bátor, azaz a kisebb mértékben már nyitott vásárlókat egyértelműen megnyeri magának. Desszertfronton szintén bőven akad érdekesség, a smoothie-k mellett gyümölcstálak, mutatós joghurtok kelletik magukat, de friss croissant-ra is eshet a választásunk, ha a bőséges ebédünk begyűjtése közben a desszert is eszünkbe jut. A kifli mellé dukál a kávé, amit többféle kiszerelés közül választhatunk ki magunknak, hideg latte vagy frissen főzött kávés italok formájában.

Igen gazdag beltartalom

Egyszóval a Pléz jó választ adott a környék fel nem tett, de ott bujkáló egyetlen kérdésére: úgy etetsz engem, ahogy én szeretném? És olyan formában, olyan fogásokat kínál, amire valóban van kereslet. Az meg extra plusz pont, hogy milyen nívón, milyen ötletesen teszi mindezt.

Egészséges, finom, kiadós