You are here: Home > Termékekről > Motiváció: egészség és jó közérzet, avagy negyven felett miért is érdemes gyalogolni?

Motiváció: egészség és jó közérzet, avagy negyven felett miért is érdemes gyalogolni?

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon engem mi motivál a mozgásban? Ok, egyrészt fontos, hogy a sok evés ne hagyjon felesleges, kilóban jól mérhető nyomokat, de alapvetően nem ez a fő motivációm.

Egyszerűen rég rájöttem arra, hogy a mozgással újratöltöm az elemeimet. Ha fáradt vagyok, jól jön a mozgás, egy rázósnak ígérkező nap elején jól jön a mozgás.

Mozogtatok már ma?

Mozogtatok már ma?

Persze vannak lustább időszakaim, de a heti to do listámban minden esetben szerepel, hogy adott héten mit várok el magamtól, mennyi sportot fogok tudni beiktatni az életembe, mi az, aminek – mint annyi minden másnak – bele kell férnie. Mivel a jóga mellett az OTO Antelope-nak hála a gyaloglás is visszatért az életembe, így ezt a kettőt ötvözöm, próbálom váltva felosztani a hétre, hogy aerob mozgás is legyen, meg olyan edzés, amely alaposan megnyújtja azokat az izmaimat is, amelyeknek a létezéséről legtöbb esetben mit sem sejtek.

Mozogni azonban nemcsak a kilók miatt érdemes, hanem a fittség, a jó közérzet okán. Negyven felett – mondjon akárki akármit – a nők jelentős részének az emésztése már messze nem olyan, mint 20 éves korában. Ezt lehet tagadni, szépíteni, de inkább tenni érdemes ellene: megfelelő étrenddel, kellő mennyiségű folyadék fogyasztásával és természetesen megfelelő mennyiségű aktivitással. A sport ugyanis kifejezetten használ az emésztésnek, magam részéről azt vettem észre, hogy legjobb reggel belevágni a napi edzésünkbe, egy kisebb pohár víz elfogyasztása után. A reggeli előtti edzés sokkal könnyebb, felszabadultabb, utána meg – értelemszerűen – jobban is esik a minőségi folyadék és reggeli, bár a mértéket ekkor is érdemes betartani, annak ellenére, hogy több almányi vagy banánnyi kalóriát hagytunk magunk mögött.

A negyven felettiek jelentős részénél problémát jelent – az ülő munkából, rossz tartásból fakadó – hátfájás, derékfájás. Erre is nagy segítség a gyaloglás, főleg, ha közben folyamatosan kontrolláljuk a tartásunkat, ügyelünk arra, hogy egyenesen tartsuk a gerincünket. A dolog fokozható, ha két gyaloglás között lazító és hátizomerősítő gyakorlatokkal töltjük fel a heti sportnaptárunkat. A csúzos, nehézkes reggeli keléseknek nagyon hamar véget lehet vetni.

Az OTO Antelope-on való séta során ugyanis a keresztcsontunk környéke, azaz a derekunk is aktív módba lép, azzal, hogy a medence két oldala folyamatosan, ellentétes irányban mozog, ezzel szépen aktivizálódik a keresztcsont és a csípő között szakasz, az edzés alatt folyamatosan mozgásban van (ez a rész tud beállni, egy-egy hosszabb munkanap után mindenki ösztönösen ide teszi a kezét, amikor – derékszögben – megpróbál felállni az asztaltól).

De nem csak a derekunk környékén lévő izmokra hat a gyaloglás: jó tudni, hogy a gyaloglással – nagyon kíméletesen – az egész törzsünket erősítjük, és az intenzitástól függően, főleg gyorsgyaloglással, a lábakat szépen szálkásíthatjuk. A comb-csípő tájékon megülő feleslegből ezzel a mozgással izomtömeget faraghatunk, amely nem csak látványában szép, de a stabilitásunkhoz szintén nagymértékben hozzájárul.

S hogy mennyi az ideális edzés? Ez a motivációnktól függ, hogy mit szeretnénk a mozgással elérni. Ma már mindenki egyetért abban, hogy egy felnőtt, ülőmunkát végző ember számára napi harminc perc mozgás szükséges, egészségmegőrzés okán is. Van, akinek ez a motiváció, mint említettem, lehet a súly, lehet a legyengült egészség, vagy épp egy versenyre való felkészülés.

A magam részéről soha nem vettem részt semmilyen sportversenyen, de az itthoni edzések meghozták a kedvemet, és május közepén – ha egy nevetséges 2 és fél kilométeres gyaloglással is, de – belevágok a versenyzésbe. Hogy lesz-e folytatása? Meglátjuk.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.