You are here: Home > Termékekről > Szekszárd, Vida Borbirtok

Szekszárd, Vida Borbirtok

Nem olyan régen, talán három vagy négy éve jártam először Szekszárdon, a hely rögtön megforgott. A város hangulata mellett a völgyekben futó szőlők és a kadarka szintén vonzóvá tette, jó emlékeim vannak, s ha hívnak, szívesen visszatérek.

A héten azonban csak lélekben és ízekben utaztam Szekszárdra. Vida Péter boraiban jól érezhetően ott volt a táj, öröm volt kóstolni mindet. Ráadásul izgalmas irányba indultunk el, nem hagyományosan teszteltük a Vida birtok borait, hanem párhuzamot vontunk egyes évjáratok között, miközben Peti a maga laza eleganciájával mesélt a borról, a viszonyukról, az elképzeléseiről, arról, hogy a 21. században mit is kell, hogy jelentsen egy pohárnyi bor.

Jó volt hallgatni, mert nem volt fals. Nem akarta eladni az életérzést, nem volt benne mögöttes szándék, őszinte volt és ezt az őszinteséget éreztem a borokban is. Tiszták, szerethetők voltak, egyik sem hetvenkedett, nem éreztette velem, hogy kevés vagyok a megértéséhez, nem voltak titokzatoskodó tételek, hanem a borászukra is jellemző lazasággal jelentek meg a poharamban, hiba nélkül, könnyeden.

vida2

A második generációs borász család palackjaiban megbújó borok alapja a jó alapanyag, ami hol 100 éves, leginkább bonsai-ra emlékeztető tőkékről kerül le, hol ládás szürettel gondoskodnak arról, hogy a rosé is olyan legyen, amilyennek szerintük lennie kell. A lényeg, hogy a legjobb minőségű alapanyagokat szeretnék palackba zárni. Ehhez 23 hektárnyi szőlő áll rendelkezésükre, a már említett öreg tőkék mellett – többek között – friss hibridek szolgáltatják a Vida borok alapjait. A területből adódóan a szortimentnek fontos része a nem csak a merlot és a kadarka, hanem a kékfrankos is.

vida1

A szekszárdi völgyrendszerben meghúzódó birtok Hidaspetre dűlőjében lévő kékfrankosok közül van, amelyik tőke a déli oldalon terem, van, amelyik pedig a keleti oldalon kapott helyet. A kész Hidaspetre dűlőszelekció együtt teszik kerekké. A mostani eseményen azonban lehetőségünk nyílt megkóstolni az azonos dűlő eltérő oldalán érő szemekből kapott bort, és a különbség egyértelműen érezhető volt. Ilyenkor jövök rá újra és újra, hogy amikor én kinyitok otthon egy üveg bort, azzal az egy mozdulattal micsoda összetett munkafolyamat végére teszem a pontot. Mennyi tudás, mennyi tapasztalat, igényesség, alázat, tanulni vágyás kell ahhoz, hogy amit én – a laikus – végül boldog elégedettséggel megiszom, a poharamba kerülhessen.

De nem csak ez kell hozzá, hanem jövőkép is, kell, hogy tudja a borász, hogy mit vár magától, mint vár a szőlőtől és mit vár a bortól, kell a koncepció, amely – a tradíciók mentén – előre visz. Péternek vannak víziói, tudja, hogy hova szeretné eljuttatni a borászatot, és azt is tudja, hogy ezt hogyan valósítsa meg.

Ennek részeként a január folyamán megújul a Vida borcsalád, egy katalán designerrel közösen megálmodott, megtervezett új arculat kerül bevezetésre, amelynek részleteit kíváncsian várom.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.