Kortárs cukrászat: Arcok, történetek Magyarország tortái mögött

A múlt hét szerdai Kortárs Cukrászat még izgalmasabb volt számomra a szokottnál, ugyanis a vendégeknek köszönhetően időutaztam.

Először Kiss Zsuzsa és Haán Bernadett jóvoltából, akik ezeréves álmából rázták fel a Major utca picinyke cukrászdáját és adtak neki akkor hírnevet, amihez foghatót a környék lakói még nem láttak. A Major cukrászda gyerekkorom kedvelt helyszíne volt, az aprócska, szinte lépésnyi vendégtérben az ember nem maradt soká, megvette a kicsiny, kemény, kerek, de mégis addiktív tepertős pogácsákat és sietett is el, vagy a Vérmező irányába vagy a városmajori park felé. Aztán a rendszerváltozás idején új szelek kezdtek fújni a két park között fekvő utcácskába, megjelentek a „lányok” és fenekestül felforgatták a törzsvendégek életét, szokásait, s teremtettek új hagyományokat.

Ma már egy sokkal nagyobb vendégtér várja a süteményre vágyókat, a választék is messze más már, mint az évezred elején. A szép ívű történet azonban számtalan nehézséget rejtett magában, amit a hölgyek most már nevetve mesélnek. A szaktanár asszonyok saját vállalkozásáig kalandos út vezetett, amelyet pont a válság kezdetén álmodtak meg. A válságnak köszönhetően az induláskor még nem beszállítókkal dolgoztak, hanem maguk, biciklivel hordták a boltba az alapanyagot és a picinyke termelővel is meggyűlt a bajuk, főleg akkor, amikor 2013-ban megnyerték az Magyarország tortája versenyt a Milotai Mézes Grillázstortával és a lépésnyi vendégtér mögött lévő kamrányi termelőben kellett előkészíteni az augusztus huszadikára kellő irgalmatlan mennyiségű süteményt. De minden történet jóba hajlott, látszott, ahogy ez a két elszánt amazon vállvetve küzdött a közös sikerért és munkájukat mára már biztos siker koronázza.

Milotai Mézes Grillázstorta

Az est második vendége Zila László mestercukrász volt, aki a Zila Kávéház tulajdonosa, többszörös országtorta-nyertes és az egyedi Zila-formák megalkotója. Az ő története messzebbről indult, a vendéglátós családból érkező László szakács bátyjával közös üzlettel indította a karrierjét 1978-ban, majd 1984-ben önállósodott és a lőrinci strandon megnyitotta a cukrászdáját, amelyet – az akkor született lánya után – Krisztina cukrászdának keresztelt el. A hely hamar kedveltté vált és az ezredfordulón László belevághatott az igazi nagy művébe, a Szemere gróf által épített, majd a szocializmus évei alatt fürdőháznak használt és jórészt pusztulásra ítélt lövölde felújításába és izgalmas, gazdag funkcióval való megtöltésébe. Így költözött át a Május 1 strand Krisztina cukrászdája és lett Zila Kávéház – Krisztina Cukrászda.
Az emblematikus hely fejlesztéséről és történetéről szívesen mesélt a műszaki tálentummal megáldott cukrász.

Szerencsére ez a hozzáértés nem csak hobbiszinten mutatkozott meg, hanem a szabadalommal védett Zila-formákban teljesedett ki, amelyeket most már hosszú évek óta használ az egész szakma, legyen szó cukrászokról vagy szakácsokról.
Bizony, annak idején a Rosinante-ban Gál Zsolt mesterszakács barátommal mi is számos fogást készítettünk így a különféle kurzusokon. Hol édes, hol sós piskótákat töltöttünk bele, de olyan is előfordult, hogy előételnek szánt pástétomokat álmodtunk a Zila-formákba. A formákat a nagyközönség is jól ismeri, hiszen a Zila László által készített országtorták egyike is ebben a formában készült, a Kecskeméti Barackos Kölestorta.

Kecskeméti Barackos Kölestorta