Amikor a hóhért…

A múlt hét szerda este teljes kikapcsolódás volt. A Mindmegette jóvoltából részt vehettem egy közös főzőcskén a ChefParade-nál. Igen, ez a tipikus “hóhért akasztják effekt” gondolhatnánk, de mégsem. Vagy legalábbis a hóhér ügyesen kihúzta a fejét a hurokból, szögre akasztotta a kötényét, levette a csuklyáját és már csupán egy volt a nézőközönség tagjai közül.

Nem is hittem, hogy ilyen könnyen levetkezem a kétheti rutint, hogy a túloldalon is ennyire jól érzem majd magam. Ehhez nagyon sokban hozzájárult a hely, ifjú és nagyon lelkes tanárunk, Bartal Sándor és az, hogy a la carte Krisztinával kettecsként készítettük el a vacsoránkat.

A ChefParade érdekes koncepció szerint épül fel. Mindenki maga számára készíti el a vacsorát, amihez a receptet, az abban szereplő kimért alapanyagokat, valamint a munkafolyamatok során feltételezhetően szükséges eszközöket odakészítik a kis főzőszigetekre. Majd miután kialakultak a párosok és mindenki lestoppolta a számára legszimpatikusabb minikonyhát, elkezdődik a főzés.

Ebben a konyhában nagyfokú önállóságra vannak ítélve a tanoncok. Bár segítség mindig akad, a folyamatosan közöttünk cirkulásló séf-tanárunk és a további személyzet személyében, de mindenki a maga pecsenyéért felelős.

Erre az önállóságra játszik rá a szigetek mögött húzódó pultsor is, ahol fűszerekhez, eszközökhöz juthatunk, a szekrényekben bátran kotorhatunk plusz tálak után és a mosogatókat is használhatjuk, ha szeretnénk a pultunkat időről-időre rendbe tenni.

A melegre való tekintettel tegnap trópusi menüt készítettük. A séf vezetésével a fogások elkészültéhez szükséges időt alapul véve egy pavlovával kezdünk, folytattuk egy fűszeres csirkefalatokkal, amihez mangó dippet készítettünk és végezetül egy kis ananásszal színesített ráknyársat is felhúztunk. A marinádokat és mártásokat is mi készítettük, csupán két dolgok kaptunk készen, a húsok mellé kínált párolt zöldségeket és a desszert befejezéséhez szükséges tejszínhabot.

Amikor mindennek elkészültünk, akkor a pultokon helyt kapó grillsütőkön elkészítettük a pecsenyénket, majd tányérokat kerítettünk, ízlésünk és lehetőségeink szerint a tálra halmoztunk mindent és a bejárathoz közeli, megterített asztalokhoz vonultunk vacsorázni.

Alapesetben nem tudom mi a protokoll, de mi most finom limonádékat és jó borokat kaptunk. A főzésben és a vacsorában – Kriszta mellett – egy pohár Hernyákék féle 2009-es kellemes Zöld veltelini is társamul szegődött.

A főétel végeztével visszasiettünk a konyháinkba, hogy összeállítsuk a pavlovát, majd a  – Sándortól kapott extra adag fagylalttal együttesen – tisztes tányérdesszertté avanzsált habcsókkal újra elvonultunk az asztalunkhoz és lassacskán degeszre ettük magunkat.

Nagyon kellemes, tartalmas, beszélgetős és főzős estém volt. Jó volt látni, hogy itt is mennyi fanatikusan főzni vágyó embert hozott össze a jószerencsével kart öltött Mindmegette.

(képekért külön köszönet a Mindmegettének)