You are here: Home > Fesztivál, Termékekről, Utazás > Ching He Huang Budapesten

Ching He Huang Budapesten

Az elmúlt hétről nehéz nem szuperlatívuszokban nyilatkozni. Egyrészt egy igazán színvonalas Sirha kiállítással kezdődött, majd jött a Bocuse d’Or két, felejthetetlen napja, az a mindenkit összekovácsoló lelkesedés, amire Széll Tamás első helyezése csak feltette a koronát. Nem is akármilyet. S ezután se volt nyugtunk, következett a Gourmet (esőben, sárban, mint mindig), s a Gourmet-n pedig ott várt ránk Ching.

Ching sokak számára ismerős lehet, hiszen számtalan főzős tévéműsor házigazdája most már több, mint 10 éve. 2005-ben induló tévés karrierjét nem csak a főzőműsorai, szakácskönyvei jelentik, hanem az ázsiai konyhát bemutató, népszerűsítő sorozatai, ahol partnereivel felfedezi, bemutatja mindazt, amitől az ázsiai konyha olyan egyedülálló, s annyira szerethető.

Ching jó cégér az ázsiai konyhának, hihetetlen kedvesen kalauzolt minket – újságírókat és gasztronómiai iránt fogékony Gourmet-látogatókat – az ázsiai konyha kulisszái mögé.

A dél-tajvani születésű Chinget számtalan hatás érte életében. Először megismerkedett – a nagymamája farmján – a helyi konyhával, a szezonális alapanyagokkal, a helyi ízekkel, majd Dél-Afrikában töltött évek is hozzáadtak a gasztronómiai világképéhez és ezt követte Anglia, ahol a multikulturális környezetben szinte minden konyha fellelhető. Talán épp ez a fajta nyitott környezet adta a lehetőséget, hogy Ching kamatoztatni tudja a benne élő hagyományokat, a gyerekkorából őrzött ízeket.

Amikor arról kérdeztük, hogy melyek a legkedvesebb ízemlékei, mik voltak a leginkább emlékezetes fogások az életében, Ching két példát is hozott. Egyrészt Macaóban, egy három Michelin csillagos séf által készített dim sumot említett, amely kidolgozásában és ízében is egészen különleges volt, majd nevetve hozzátette, hogy ugyanilyen fontos számára az a kifőzde Taipejben, amelynek tulajdonosai már több mint hetven éve készítik – családi recept alapján – a környék legfinomabb, sertéshúsos-mogyorós tavaszi tekercsét.

ching_lenyugozo_azsia

Aztán az is szóba került, hogy van-e olyan étel, ami semmilyen szín alatt nem kerülhet a tányérjára. Hosszas gondolkodás után – lévén, hogy a kínaiak mindent megesznek, ami mozog – Ching mégis talált valamit, aminek a kipróbálása még várat magára, s ezek a rovarok, a különféle pókok, amelyek fogyasztásának nagy kultúrája van, főleg a Távol-Keleten.

Bár a kérdések egy-egy apróságra vonatkoztak, Ching mégis képes volt a átfogó képet adni a kínai konyháról. Többször visszatért rá, hogy milyen fontos megtanulnunk – a magunk és a bolyhó érdekében- azt, hogy könnyen elkészíthető, gyorsan összeállítható, sok zöldséget, friss alapanyagot tartalmazó fogásokat együnk, a fenntarthatóság és az egészség jegyében. Ha lehet helyi- és szezonális alapanyagokkal dolgozzunk, okosan főzzünk, hogy minél kevesebb hulladék maradjon utánunk, tiszteljük az ételt és az elkészítéséhez felhasznált alapanyagokat, s minden összetevőből a legjobbat próbáljuk kihozni.

20160515_163323_resizedKérdésemre válaszolva Ching azt is elmesélte, hogy mik azok az alapanyagok, amelyek nélkül elképzelhetetlen az élete. A kínai konyha viteléhez elengedhetetlen a világos- és a sötét szójaszósz, a világossal fűszerezi az ételeit, a sötét szójaszószban inkább marinál. Ezen kívül kell otthon lennie szecsuáni borsnak, kínai ötfűszer keveréknek ( ennek több variációja ismert, leggyakrabban az alábbi öt fűszer található benne:csillagánizs, szegfűszeg, fahéj, szecsuáni bors, római kömény), chili olajnak, rizsecetnek, Shao Hing rizsbornak, szezámolajnak, amely segít megteremteni egy-egy fogáson belül a kínai ételekre oly jellemző egyensúlyt.

Ezen kívül persze kell, hogy legyen a kamrába rizs, különféle gabonák, mungóbab, zöldbab, szójabab és tofu. Ha ennyi alapanyag van otthon, akkor már nagy baj nem lehet.

Az utazós műsorai kapcsán Ching azt is elmesélte, hogy a kínai konyha felfedezése maga is egy hatalmas utazás. A sokszínű, rengeteg helyi jellegzetességet, alapanyagot, technikát magában rejtő konyha felfedezésére tett kísérletei, az utazós műsorok idején ő maga is nyitott elmével utazik, s minden alkalommal tanul valami újat, amit a későbbiekben hasznosítani tud. Mindig lenyűgözi a főzés egyszerűsége és az apró extra alapanyagok, amelyektől valóban teljessé válnak a fogások. Legkedvesebb forgatási helyszíne Okinava volt, ahol nem csak a táj ragadta magával, hanem a helyiek sajátságos gasztrokultúrája, amelynek köszönhetően ezen a szigeten él a legtöbb 100 évesnél idősebb ember.

Kérdésemre, hogy melyek azok az alapanyagok, amit kínaiként szívesen fogyaszt, de londoni lakosként nem biztos, hogy a szomszédainak is lefőzne, Ching nevetve azt válaszolta, hogy talán az Okinaván is kedvelt tengeri fű, s annak termése, valamint az alga, illetve a teknős maradna ki a konyhájából. Bár a teknős kapcsán megemlítette, hogy nem ért egyet azzal, hogy veszélyeztetett állatokat használjanak föl alapanyagként, még akkor sem, ha gyógyhatásúnak vélik. A nagyszülei se fogyasztottak soha teknőst, a kiegyensúlyozott táplálkozásban találták meg a maguk medicináját.

Végezetül azt is elárulta, hogy londoniként a fish and chips a kedvence, főleg ha helyi gazdálkodásokból származó halakból van elkészítve, valamint – csalafinta mosollyal – még azt is megjegyezte, hogy a csirkés pitét is nagyon szereti, igaz, kicsit csavart rajta, s ötfűszer keverékkel készíti, mert úgy a legfinomabb.

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.