Kecsegék a konyhámban
Évek óta kitüntetett figyelemmel követel a Bocuse d’Or európai döntőjét és az ahhoz vezető hazai eseményeket. Éppen ezért külön öröm számomra, hogy idén nem csak a part széléről nézhetem mások alkotásait, hanem a METRO jóvoltából magam is ringbe szállhatok, s önmagam számára bizonyíthatom, hogy a versenyalapanyagokból – kis segítséggel – képes vagyok izgalmas, ehető fogásokat kreálni.
A gímszarvas után, a múlt héten három kecsege is kopogtatott az ajtómon. A karcsú szépségekhez szerencsére recept is járt, így egy teljesen kipucolt konyhával, rengeteg idővel és közepes magabiztossággal vágtam bele az előkészületekbe.
A Dunában élő tokhalféle azonban kibabrált velem, a haltól a filéig való eljutás nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. De végül sikerült, a kecsegefilé már csak az elkészítésre várt. A receptet követve először egy tintahaltintával színezett rizottót készítettem, amihez
30 dkg rizottó rizs
1 csomag tintahal tinta
7 dl csirke alaplé
3 dl fehér bor
1 fej finomra vágott shalott hagyma került felhasználásra.
A rizottókészítés mikéntjét még egy tündéri olasz séftől tanultam, úgyhogy mondhatni hibátlanra sikerült a végeredmény. A rizst melegítettem, majd hol ilyen, hol olyan folyadékkal felöntve, majdnem folyamatos kevergetés mellett készítettem el a rizottót. Utolsó mozzanatként pedig a tintát is az ételhez adtam, s néztem, hogyan válik márványossá a rizs.
Ezt követően kisütöttem a tintahal karikákat is, amihez
12 friss tintahal karika
10 dkg finomliszt
10 dkg keményítő
hideg víz
olaj szükségeltetett.
A hirtelen sült tintahalkarikákat papírtörlőre szedtem, majd a besózott halfilét kevés zsiradékban mindkét oldalán lepirítottam, majd vajat adtam még hozzá és azzal locsolgatva készre sütöttem.
Tálalásban próbáltam Pohner Ádám tányérját mímelve dolgozni, az eredmény messze nem lett olyan precíz, de az adott körülmények közt én nagyon elégedett voltam a magam versenyművével.
