Amikor én még kislány voltam… a zakopanei Gazda hotelben csodás hűs rebarbara kompótot hoztak inni az ifjúságnak. Hol szamócával, hol almával vegyesen, kellemesen hűtve, úgy hogy a nyári melegben egy jóféle limonádéval felért. Aztán ahogy múlt a gyerekkorom, feledésbe merült a szocializmus és már nem csak a Gazda hotelben lehetett ebédelni, a rebarbara kompót eltűnt […]
A tavaszi süteményeink eléggé egysíkúak, mert csupán okot szolgáltatnak arra, hogy még több gyümölcsöt együnk. Így aztán a piték sora készül a konyhában, minimális tésztával, sok-sok töltelékkel, s az se ritka, hogy a süteménynek szánt gyümölcsöket a Nők egyszerűen felfalják. Szerencsére a piac roskad az epertől, s még a Lidl is tud meglepetéseket okozni egy-egy […]
Az eper teljes mértékben eluralta a konyhánkat. Eddig nyersen ettük, bár már tervben egy krémleves is, ám a szemfüles Nők mindig kiszúrják a tálnyi gyümölcsöt és onnantól kezdve lőttek az elképzeléseimnek. Ma azonban egyszer csak összeálltak az ízek, a textúrák és az illatok, s én már mentem is, hogy készítsek egy tepsinyi süteményt. Epres galette […]
Az utolsó napba sok mindent szerettünk volna belesűríteni. Kinga – a kolostoros ötletén felbuzdulva – bedobta, hogy ha már Zafón nyomdokain járunk, el kéne zarándokolnunk a műemlékvillamosokkal megközelíthető Tibidabo hegyre. A javaslatot egyöntetűen elfogadtuk, s hajnalban már szinte magától vitt a lábunk a piac felé. Én kitörtem az ördögi sonka-körből és spanyol omlettet, azaz tortillát […]
