Túl a karácsonyi traktákon – amiket csak módjával vittünk véghez – megcsömörlik egy kicsit az ember. Egy leheletnyit többet ettünk, nem is túl könnyűeket, köszönhető a szezonnak, az ünnepnek. Így aztán, ahogy lehetőségem nyílt, kicsit kilengetem a megszokásból. Egy dél-olasz aprósággal kényeztettem a Nőket és magamat. A szicíliaiak a X. század óta eszik ezeket a […]
Ha valahol valami kérdőíven a szokásos kérdések sorában előbukkan a kedvenc filmélmény, akkor könnyedén és biztosan vágom rá: a Keresztapa. Kicsiny kamaszkorom óta, családi programnak számított a trilógia darabjainak egyenkénti vagy maratoni szériában való megtekintése. Az Ág utcai nappaliba berendezkedtünk, sok-sok elemózsiával, és hosszú órákra elmerültünk a Corleone-klán történetében. Aztán anyáék egy idő után elunták […]
Először 1990-ben jártam Olaszországban. Anyával kettesben, vonattal vágtunk neki. Nagyon kalandos út volt, bele az éjszakába, kusett nélkül, át az akkor még létező Jugoszlávián. A kedves szomszédaink jóvoltából hosszúra nyúlt utazásunkat követően – a reggeli indulást meghazudtolva – hajnal 1 körül érkezett a vonat Velencébe, Mestrére. Én valamilyen ösztöntől hajtva megéreztem, hogy ez a vonat […]
Tegnap már kézzel foghatóvá vált az ohoda hiánya. Anna, az ohoda mellett elhaladva megjegyezte, hogy szerinte az ohónénik már kellően pihentek egy új szezonhoz. A hölgyek lassan két hete fokozódó lelkesedéssel és intenzitással beszélnek az ohodáról. Barnusról, hogy vajon idén már hajlandó-e elvenni az Annát, Zsuzsi néniről, aki majd úszni tanítja őket, meg arról, hogy […]
