Tokaj télen, barangolások, kóstolások

Az idei belföldi túráim egyre közelebb vittek Tokajhoz. A tavaszi egri kirándulást, egy nyár végi hortobágyi túra követte, majd nemsoká az őszi Debrecenben jártam, míg múlt héten a késő őszi- kora téli Tokaj-hegyalján találtam magam.

Tokajról eddig valami megfoghatatlan oknál fogva azt gondoltam, hogy csak a nyári hónapokban és szüret idején izgalmas vidék, egy olyan hely, amely télen az igazak álmát alussza. Azonban a mostani kirándulás bebizonyította, hogy Tokaj ideális célpont lehet a téli időszakban is.

A lankás, szempihentető táj, az emberi akaratról és a jó termőtalajról regélő szőlők között megbújó épületekben ugyanis remek szállások várnak a pihenni vágyókra.

A mostani túránk központja a tarcali Andrássy Rezidencia Wine & Spa***** volt. A 2008-ban nyílt szálló az Andrássyak vendégfogadó kúriája volt.

A kúria visszafogott eleganciája mögött igazi profizmus rejlik. A letisztult, de barátságos és elegáns enteriőrt olyan finomságok teszik teljessé, mint a VinoSense Spa vagy az Eszencia étterem. A spa, itt valóban igazi fürdőélményt takar, a nagyméretű medence mellett többféle szauna, fantasztikus barlangfürdő segít ellazulni, a kényeztetést pedig a spa-hoz tartozó kozmetikai-, masszás- és fürdőkezelések teszik teljessé.

Ahogy a spa, úgy az étterem is messze túlmutat a megszokott szállodai ellátáson. Jól látszik, hogy – a budapesti szállodák mellett – a vidék igényes szállodái is elmozdultak arról a holtpontról, amelyben a szállodai vendéglátás megelégedett a szállóvendégek közepes kiszolgálásával.

Az Eszencia valódi élményt kínál, önmagában vendéget csal a házhoz, ami nem is csoda, hiszen igazán eredeti és minőségi fogásokkal várja a vendégeit.

Amíg a szálló vendégszeretetét élveztük, szerencsére többször is sikerült az Eszenciában ennünk. A menüsorok minden esetben tükrözték a fiatal séf, Bákonyi Lajos Sámson lendületét, megmutatták, hogy honnan merített ihletet, s összességében nagyon kerek, kellemes egységet alkottak. A délben kínált – gasztrotúrára rendelt, könnyített – menüsor kiemelkedő eleme volt a sült sütőtökből készített krémleves, amelynek finom összhangjait a hozzá kínált kókuszhab adta meg, illetve a levesben pihenő, szokatlanul hangsúlyos és újszerűen ható licsi.

Az esti, borkóstolással egybekötött vacsora vezérfonala természetesen az a kincs volt, amely Tokajt kiemeli az ukrán határvidék tájai közül: a tokaji bor. Az Andrássy Rezidencia Wine & Spa***** kínálatában jelenleg közel hatvanféle válogatott térségi bor található, ezek közül kóstoltunk néhányat, amelyekhez a séf nagyon izgalmas és ízben harmonizáló fogásokat készített.

A finom fricskák itt is fellelhetőek voltak. Ahogy az ebédnél a licsi kacsintott ránk, úgy a vacsoránál a gyöngytyúkból készült consommé betéteként kínált ravioli töltelékéről derült ki, hogy pulykaheréből készült. Az erőteljes, karakteres leves mellett, a vacsora legemlékezetesebb fogása a vörösboros marhapofa pörkölt volt, amit dödöllével kínáltak, s mellé az Erdőbényéről való Karádi-Berger-féle, hosszú lecsengésű, magas alkoholtartalmú Tokaji furmintot ittunk.

Zárásként ismerős desszert toppant elém. Nyíri Szása egyik kedvelt – s általam sokszor készített – édessége, a szirnyiki pihent a tányéromon. Az egybeesés nem volt véletlen, az Andrássy Rezidenciát üzemeltető Accent Hotels nagy hangsúlyt fektet a gasztronómiára, Szása oktatóként többször együtt dolgozott már a csoportba tartozó szállodák séfjeivel.

A szálloda ugyan önmagában is tökéletes a teljes kikapcsolódáshoz, de két masszás és egy – a szálloda szalonjában megejtett – beszélgetős, olvasós, borozós este között érdemes felfedezni a környék kínálta lehetőségeket.

– Ugyan mit lehet csinálni Tokajban? – hangzik a kérdés.

– Borozni – szól az egyértelműnek tűnő válasz, de szerencsére a programlehetőségeknek se szeri, se száma.

Tarcal környékén rengeteg felfedezésre váró hely található. Az innovatív, tudatos, eltökélt, vendégszerető helyek nem potenciális ellenfélként tekintenek egymásra, inkább összefognak, együtt próbálják meg Tokaj titkaiba bevezetni a vendégeket. Tarcal környékén kincsestérkép segíti az eligazodást, amelyen több manufaktúra is megtalálható. S aki követi a térképet, valóban kincsre lel.

Az egyik ilyen aprócska csoda, a több mint ötven lekvárt készítő Krisztina, aki Tokajban, az Ízes Örömest lekvármanufaktúrát megálmodta, s most már négy éve vezeti, miközben naponta főzi a lekvárt, fantasztikus lekvárkóstolásokat tart, s olyan kedvességgel fogadja a vendégeket, hogy az embernek nincs kedve felállni a tűz mellett lévő padról.

Krisztina saját bevallása szerint több, mint 20 éve főz lekvárt. Először csak családi felhasználásra készítette a kert terményeiből, aztán jöttek a barátok, a barátok ismerősei, majd apránként megérett a gondolat, hogy önálló vállalkozásként kellene a lekvárfőzésre koncentrálni.

Krisztina kísérletező típus, de szereti a letisztult ízeket, boldog, ha a férje boraival belecsempészhet a készülő zselékbe lekvárokba egy falatnyi Tokajt. Nem keresi az egyszerűbb utat, nála a málnalekvár és a bodzalekvár is mag nélkül készül, hogy azok is fogyaszthassák, akiknek gyenge a gyomra. Minden elkészült üvegcsén ez a gondosság érződik. Csak annyi cukor kerül bele, amennyi szükséges, csak annyi pektin, amit az adott gyümölcs megkíván, csak tiszta ízek, valódi alapanyagok jelennek meg a termékeiben. Krisztina lekvárjai, zseléi nem csak édes ételekhez valók, húsokhoz, sajtokhoz is kiváló kiegészítők, akár fűszer helyett is használhatóak.

Soha nem gondoltam volna, hogy a lekvárkóstolást ilyen tökélyre lehet fejleszteni, de az Ízes Örömest megmutatta, hogy bizony ez a sokszor háttérbe szorított finomság is megérdemli az időt, a figyelmet és a törődést.

Ugyancsak furcsa és szokatlan programnak tűnt az útitársaim számára a borecet kóstoló, amelyre Bodrogkeresztúron vártak minket a Tokaji Borecet manufaktúrában. Nekem szerencsés dolgom volt, Csengéékkel évekkel ezelőtt ismerkedtem meg, készítettem számukra recepteket és azóta is az ő termékeiket használom.

A borecet fantasztikus matéria, első ránézésre nehéz érteni a lelkesedést, sokunknak rossz emlékei vannak egy-egy rossz minőségű ecettel készített salátával, étellel kapcsolatban, ahol a szúrós íz és szag minden felülírt, ahelyett, hogy elfoglalta volna a fűszereket megillető helyét.

Számukra igazi kúra lehet a Tokaji Borecet manufaktúrában tett látogatás. A múzeummal is büszkélkedő termelőüzemben nem csak a gyártási folyamatba kaphatunk bepillantást, hanem egy nagyon ötletes és szemléletes animáció segít helyre tenni az ecettel kapcsolatos információinkat. A múzeumban tett látogatás után lehetőség kínálkozik arra is, hogy megkóstoljuk a manufaktúra által készített ecetek sorát. A borecetek kivétel nélkül magukban is nagyon kellemesek, főzéskor nekem is sikerül általában magamba dönteni egy kisebb adagot, mielőtt az étel ízesítésére kerülne a sor. Ezzel az eltévelyedéssel igen jót teszek a szervezetemnek, így nem meglepő, hogy idén már kifejezett ivóecetekkel is piacra lépett a cég.

Az elmúlt évek fejlesztéseibe nem elpihenve, most is folyamatosan készülnek az újabb és újabb ízvilágot felölelő borecetek, amelyeket nem csak salátákhoz érdemes felhasználni, hanem főzelékek, főételek, húsok és akár desszertek ízesítésére is tökéletesen alkalmasak.

Ecetkóstolásra javasolt étkezés előtt érkezni, nagyon kellemes, jó gyomrot csinál az elfogyasztandó ebédhez, vacsorához.

Tokaj-Hegyalja számos lehetőséget kínál arra, hogy igazán jót együnk. Ha szeretnénk kimozdulni a szálloda nyújtotta miliőből, s minőségi konyhára vágyunk, akkor célszerű felkeresni az országos hírnévre szert tett Anyukám mondta éttermet.

Az Anyukám mondta rendkívül furcsa hely. Egyértelműen csak szerethető, de maga a külső környezet, a megérkezés mikéntje és az elhelyezkedés ezernyi kérdést vet fel az emberben. Egészen addig, amíg be nem lép az ajtón. Onnantól minden más megszűnik. A kiszolgálóház hátsó udvaráról nyíló bejárat, olyan, mint az a bizonyos szekrény, amelyből minden nehézség nélkül Narniába jutunk.

A Dudás fivérek konyhájáról finom szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, ami nem a csordaszellemnek köszönhető, hanem annak a kiegyenlített és magas színvonalnak, amit ebben a határ menti bisztróban a testvérek megvalósítanak. A bisztrókonyha adta könnyedséggel kínálják a legjobb pizzákat, az olasz kamrapolcról menekített sajtokat és sonkákat, miközben helyi alapanyagokra támaszkodva olyan mangalicapofa ragut tálalnak sült fokhagymás pürével, amihez az ember már szavakat sem talál. Az ételek nincsenek túlgondolva, a bennük megjelenő ízek tiszták és egyértelműek.

Az általunk kóstolt menü számomra kiemelkedő eleme volt az előételhez kínált pizzakenyér, a főételként elénk kerülő mangalicapofa, illetve a kackiás elnevezés sugallta összetett ízharmóniába rendezett, golgotagyümölcsös szósszal kínált és perui hamis borssal készített sajttorta.

A sokféle csavargás mellett Tokajban kötelező pincét is látogatni. A klasszikus, különféle sorok kóstolójából álló pincelátogatások helyett – vagy mellett – érdemes felkeresni a legnagyobb mádi pincerendszerrel rendelkező Holdvölgy pincészetet. A dorgó-tetői ajándéknak szánt parcellából kinőtt, mára már 25 hektárossá vált szőlőbirtok pincészete igazi kincs. Egyrészt fantasztikus boraik vannak, másrészt olyan családi programmá fejleszthető itt a bórkóstolás, amit még a gyerekek is élvezhetnek.

A hatalmas és felújított pincerendszerben – vezetett túrák helyett – kincskeresés zajlik. A térképen elhelyezett aranyló pontok jelölik a különféle kincsek helyét. Az értékes borok felfedezésében szerencsére Holdvölgy pincészet munkatársai is segítségünkre voltak, így nem csak kamaszos röhögcsélés közepette próbáltuk megfejteni, hogy melyik járatban is kell, majd balra fordulni, hanem – tárlatvezetés mellett – a fellelt borokról is sok hasznos információval gazdagodtunk.

A magam részéről régóta elkötelezett híve vagyok a száraz fehérboroknak, de a Holdvölgyi pincetúrán szembesülnöm kellett vele, hogy édes fehérbor is tud kedvemre való lenni. A 2011-es  Exaltation Sárgamuskotály és a 2007-es Eloquence Édes Szamorodni bizonyították számomra, hogy van olyan bor, amelynek kiegyensúlyozott sav-cukor tartalma végett nem csak az émelyítően édes ízt képes hátrahagyni, hanem megannyi aromával, finomsággal ajándékoz meg. A sárgamuskotály kerekségét annak is köszönheti, hogy két külön dűlőről szüretelt szőlőből készül, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást.

A föld alatti dűlőtúra után már úgy éreztem, hogy tartalmas és figyelemfelkeltő ízelítőt kaptam Tokajból, egy olyanféle mézesmadzagot, amely arra ösztönöz, hogy visszatérjek és a Nőkkel együtt bebarangoljam, megismerjem a környék rejtett kincseit.