Cím nélkül

WESSELY 

Vagyont érő műszer volt szemedben.

Tudós voltál, művész, és kufár.

Ez a tudás megszerezhetetlen

Sok barátod régen tudja már.

Fároszt láttál félszeg emberekben

S emberségedtől lettél király.

Este van már én is fáradok,

De te cipelted ezt a századot

Út porától elcsigázott vándor

Ajtódon, ha halkan zörgetett,

Bizalommal kibélelt szobádtól

Kapott ős biztonságérzetet.

Hőskorod beláthatatlan távol

Mégis él a sok történeted.

Rossz is volt, de már nem lázadok

Hisz te cipelted ezt a századot

Lehettél volna festő vagy poéta,

Lehettél volna jó pap is talán,

Mert az élet sáros hozadéka

Nem volt számodra misztikus talány

Életednek része volt a tréfa

Egy nagyasszony bájos oldalán

És a nő, az sok mindent adott

És így cipelted ezt a századot

Jézusisten mennyit elhülyültünk

Hogy odafönn hogyan, és ki vár,

Mikor a nagy asztalnál leültünk

A mennyország biztosan sivár…

Ezer pompás agyrémet megszültünk

Ennek most örökre vége. Kár.

Hűtlenül sok ember itt hagyott,

Bár te cipelted ezt a századot.

(Neogrády Antal)