Gondoskodás, háziasszony a neved

A háztartáshoz, családhoz kapcsolódó feladatok mindannyiunk életének szerves részét képezik. Család- és otthonmérettől, munkakörtől, közreműködő apáktól és aktív nagyszülőktől, gyerekek számától és korától erősen függő feladathalmaz afféle sziszifuszi munka, amelynek elvégzése halogatható ugyan, de bárhogy ódzkodunk is tőle a napi rutin és az extra feladatok mind-mind a 24 óránkba tartoznak.

Ezt a mindent felfogó, mindent megoldó, mindent észben és kézben tartó, szerteágazó munkakört más néven gondoskodásnak is nevezzük. A gondoskodás sok esetben hálátlan dolognak tűnik, a szeretetteljes név ellenére olyan feladatokat is magában rejt, mint a félpár zoknik vadászata, a szemetes kimosása vagy – az általam méltatlanul, de szívből utált – teregetés.

Persze nagy segítséget jelent, ha van, aki legalább a párosan élő zoknikat felfűzi a fregolira, vagy köszönetet mond a melegében kivasalt kedvenc pólóért, s félálomban még meleg puszit lehel az arcunkra. Ilyenkor a házimunkával, a soha véget nem érő, el nem ódázható munkákkal töltött, sokszor kissé feleslegesen elpocsékoltnak tűnő időnk lerövidül, s új színezetet kap.

A Pick Szeged Zrt. országos, reprezentatív kutatásában arra kereste a választ, hogy milyen formában jelenik meg a gondoskodás a családok hétköznapjaiban, mit tesznek az édesanyák a család életének zavartalan működéséért, hol van ebben a táplálkozás helye és vajon elég köszöntet kapnak-e ezért cserébe a család többi tagjától.

Mert bizony a hajnali kávétól, az esti vacsoráig, a hétvégi családi ebédekig az étkezés is mind-mind a gondoskodás része. Meglepő volt látni a kutatásban, hogy mely feladatok milyen fontossággal bírnak az apa és az anya szemszögéből nézve, illetve, hogy mik azok a feladatok, amelyeknek elvégzése magasabb élvezeti értékkel bír, mint a többi.

A sajtótájékoztató elején mi magunk is részt vehettünk a kutatásban, a saját preferenciáink is táblázatba kerültek, amelyben megjelentek az összesített kutatási eredmények is.

A feladatok egy jelentős része számomra nem is tartozott a munka részben, de tudom, hogy azon minoritáshoz tartozom, aki rajongva mosogat (a mosogatás nálam nagyon fontos énidő, ilyenkor rendezem a gondolataimat és 13 év után is élvezem, hogy nem fogy ki a meleg víz a bojlerből). Az viszont igencsak meglepő volt, hogy mi az, amit a nők fontosnak éreznek, ez mennyire fontos az apák számára, illetve az is, hogy az étkezés, az étellel kapcsolatos teendők mennyire nagy jelentősséggel bírnak és ennek ellenére nem okoznak örömet a magyar háziasszonyoknak.

A legtöbb családban a főzés, az étel elkészítése jellemzően az édesanya privilégiuma. Az ún. „Mennyire is élvezem” skálán ez a tevékenyég 23%-os kedveltséget ért el az anyukák körében. Ennek oka, hogy az ételkészítés, a napi étkezés biztosítása a rutin feladat, se kevesen tekintenek rá úgy, mint olyan területre, ahol a kreativitásukat is kiélhetik, miközben a családjukról is gondoskodnak, ellenben az nagyon fontos volt a résztvevők számára, hogy finom, gusztusos, minőségi alapanyagokból készített ételt adjanak a családjuknak.

A nők számára igen fontos helyen végzett a napi események átbeszélése, a gyerekekkel töltött minőségi idő, ami jól ötvözhető a közös étkezésekkel. A nagyobb főzések végén jelenik meg a legtöbb esetben a köszönet is, bár a házi séfek, az anyák megérdemelnének minden nekik járó tiszteletet, s a kutatás szerint ezt az apák sokkal inkább érzik, mint a szerény séfjeink.

Épp ezért, ha tehetjük mondjunk köszönetet a napi feladatainkban közreműködő szeretteinknek, s ha nincs, aki az ebéd vagy a vacsora végeztével az elégedett hümmögésen túl is kinyilvánítsa rajongását, akkor Gennaro Contaldo szavaival élve dicsérjük meg magunkat: “Miért tudok én ilyen jól főzni?!”