Alfonso és Renato Bialetti, akik megteremtették a minőségi otthoni kávézás lehetőségét

Bár kissé bizarrul hangzik, de a kotyogóst alapvetően Mussolininek köszönhetjük. Az első világháború utáni ínséges időkben az ő jelmondatává lett, hogy az olaszok fémje az alumínium és ennek megfelelően propagálta az alumíniumöntödék létrejöttét. Az olaszok meg látták a logikát a dologban, többek között Alfonso Bialetti is, aki 1919-ben megalapította az öntvényekkel foglalkozó cégét. Számtalan, a mindennapokban jól hasznosítható eszközt gyártott, de mérnöki tehetsége ennél többre inspirálta. Pontosabban meglátta a lehetőséget egy lúgos mosószerkezetben, amit a helyi asszonyok a napi mosáshoz használtak.

Nevezhetjük mosógépnek, de nagyon messze volt attól, ellenben a gőz erejét használva már szinte önerőből lúgozta, forralta és mosta a ruhákat (ha volt egy felgyűrt ingujjú, markos asszony is a közelben). Bialetti ennek a szerkezetnek a figyelése közben kezdett el azon tanakodni magában, hogy ha a forró víz képes átnyomakodni a szerkezet közepén lévő csövön közben a vizet áttolva a masinában lévő ruhákon, akkor akár ugyanez megoldható lenne kisebb kiszerelésben, megfelelő szemcseméretű kávéval is.

Hosszas kísérletezés és Signora Bialetti alakjának stilizálása után megszületett a Bialetti, azaz a kotyogós, amit 1933-ban szabadalmaztatott is. A nyolcszögletű alak ekkortájt még kevésbé stabil alapokon állt, de a Bialettik nem elégedtek meg félmegoldásokkal, a hatvanas évekig számos szabadalmi módosítással éltek, hol ezt, hol azt tökéletesítve a kávéfőzőn.

Aztán megszületett az a sziluett, amit mindannyian jól ismerünk és olyannyira időtálló lett, hogy a hatvanas évek kávéfőzőit elviekben a mostani klasszikus főzők alkatrészeivel lehet javítani, azok nagyjából csereszabatosak.

Bialetti egy csodálatos elme volt a maga szakterületén, de a marketinghez nem nagyon értett. Kisebb vásárokban itt-ott árusította a kotyogósokat, amelyek nem is futottak be túl nagy karriert, amíg a fia, Renato Bialetti rá nem jött, hogy lett légyen bármilyen jó egy termék, a reklám elengedhetetlen. Ekkor született meg Paul Campani Renatóról készített karikatúrája nyomán az apró kis bajszos emberke, aki feltartott mutatóujjával épp megrendeli a következő kávéját (Un espresso, per favore!).

Renato nem állt itt meg, a Bialetti mögé hatalmas marketingkampányokat szervezett, amelyeknek köszönhetően az otthoni minőségi eszpresszókészítés már minden olasz számára adott volt.

A cég idővel bővíteni kezdte a portfólióját, gondosan ügyelve arra, hogy mindig önazonos maradjon, ma már elektromos kotyogós, indukciós kotyogós, automata kávéfőző és french press is található a választékában. Ezen kívül számos nagyszerű kooperációban vett részt, a legemlékezetesebb a másik hatalmas itáliai ikonnal, a Dolce & Gabbanával közös kreációik, ahol a DG által előszeretettel használt talján népi motívumok ötvöződnek a Bialetti emblematikus alakjával. A kotyogósok mellé csésze és bögrekészletek is készülnek, sőt a kollekciók saját kávéval is rendelkeznek, hiszen az élményt nem csak a megfelelő eszköz, hanem a tökéletes kávé is meghatározza.

A Bialetti azóta is ezen a csodálatos úton halad, Alfonso és Renato sincs már köztünk, de Renato igsen stílszerűen, egy 24 személyes kotyogós mélyén alussza örök álmát, talán nem is tudva, hogy hány háztartásban mondanak neki naponta köszönetet.

Hogy hogyan készül a tökéletes kotyogós?

Apróbb titkai vannak. A kotyogóst érdemes tisztított, előmelegített vízzel megtölteni. A szelep alatti pontig, az újabb Bialettik tartályában ezt már vonal jelzi, eltéveszteni sem lehet. Utána jön az őrölt kávé, amiből francia vagy olasz pörkölés (közepes vagy sötét) az igazi, ha eszpresszó irányába indulunk, illetve 100% arabica vagy még inkább egy 80-20-as blend mellett érdemes döntenünk, ahol a 80 az arabica, 20% pedig a robusta, amelynek az eszpresszó a semmivel össze nem téveszthető, csodás cremáját kapja.  A kotyogóst nem a legnagyobb lángon kezdjük el főzni és nem az utolsó keserves kotyogásig hagyjuk a tűzön, hanem közepes hőmérsékleten indítjuk (türelmesek akár alacsony lánggal is játszatnak), majd az első várt hangoknál már le is zárunk alatta és hagyjuk, hogy a felgyülemlett gőz megtegye a magáét.