Zsidó tojás reggelire – kései reggelivel erősít a Kádár étkezde

A belváros bizonyos pontjain nincs olyan reggel, amikor ne lenne nagyüzem. Ilyen a Klauzál tér környéke is, ahol ha egy követ eldobunk, akkor esélyesen egy brunchozó teraszára esik. Vagy egy avokádós toastba. Ebben a modern életérzésben kíván önazonos reggelit kínálni a Kádár, zsidó és retró vonalon.

Az enteriőr adott, a nyitva tartás csalóka, de bármit is állítson a kirakatüveg, a hely fél kilenctől fél tizenegyig várja a hagyományos reggelik iránt érdeklődőket. Azokat, akik még nyomokban emlékeznek a hentespultok fodros szélű papírtálcáinak illatára, akik hisznek a főtt debreceniben, élik a páros virslit, szeretik a jóféle, hagyományos – üvegbörgés – mustár hangulatát, tudnak mit kezdeni a meleg tojásételekkel és nem átallnak felsikkantani a zsidó tojás vagy a velős pirítós láttán.

A hűtő teljes tartalmát kipakoló, a viaszosvásznon azt békésen elrendező hangulatot hozza a vegyes ízelítő körözöttel, sonkával, kolbásszal, töpörtyűkrémmel és ugyanezt az otthonos Kodak-varázst teremti meg a bundáskenyér is, amelyet alapból snidlinges tejföllel adnak asztalra, de cifrázható is, ha olyan hangulatban vagyunk.

A választék a Kádárhoz mérten szűkszavú, az Erika írógépen körmölt sorok szép, klasszikus ívet adnak, de mereven ellenállnak a zöld triumvirátus térnyerésének, aki itt akar a matcha-pisztácia-avokádó szentháromsággal fotózkodni, az rossz helyen jár.

Rövid, de velős (pont így)

A Kádár önmagára szabta a 21.századi reggelifetisizmust, ami már rég nem a királyokról és az étkezés fontosságáról szól, hanem egy olyan globális életérzés, amiből kimaradni dőreség. Főleg a Klauzál környékén. Más kérdés, hogy a retro vonal hogyan ültethető át úgy a 21. századba, hogy a vendég is 21. századi, annak minden nehezített bájával, bajával. Idővel valószínűleg engedni kell az évezrednek, de talán ennyi modernitás még a piroskockás asztalokon is elfér.