Itt a Tosca, amiről Sorrentino is csak álmodik!
Az opera újra él!
Van abban valami egészen felszabadító, ahogy a komolyzene végre leveti magáról a „komoly” jelző nyomasztó terhét. Az elmúlt években egyre több sikeres kísérletet látunk arra, hogy az opera újra emberközelbe kerüljön, hogy ne exkatedra szóljon a hallgatósághoz, hanem végre partnernek tekintse őket és megmutassa, mennyi szenvedély, érzékiség és gyarló emberi vágy lüktet a legnagyobb művek mélyén. Ennek a törekvésnek az egyik leglátványosabb és legkövetkezetesebb képviselője a Szentmargitbányai Kőfejtő nyári operaelőadás-sorozata, amely mára fogalommá vált a hazai és nemzetközi operaéletben. A monumentális kőfalak közé álmodott produkciók minden évben újra bizonyítják, hogy a klasszikus zene nem elefántcsonttoronyba zárt relikvia, hanem eleven, érzékeny, olykor provokatív műfaj. A 2026-os év különösen izgalmasnak ígérkezik: a Kőfejtő harmincadik jubileumát Puccini Toscájával ünnepli, méghozzá egy olyan látványvilággal, amelyről még Paolo Sorrentino is csak álmodhat.
Barokk Róma: arany, vér és árnyék
A rendező Thaddeus Strassberger és a jelmeztervező Giuseppe Palella párosa már bizonyította, hogy vízióik túlmutatnak a szokásos operaesztétikán: náluk a díszlet nem illusztráció, hanem a történet aktív része. A 2021-es Turandot egzotikus Ázsiája és a 2024-es Aida napfényben izzó Egyiptoma után ezúttal a napóleoni háborúk korának Rómájába repítik a nézőt. A Tosca világa a barokk Itália túlfűtött pompáját idézi: arany, vér, tömjénfüst, mindez a chiaroscuro, a fény-árnyék játékának festői tudatosságával komponálva. Strassberger díszleteiben nem csupán a Sant’ Andrea della Valle kupolája vagy a Farnese-palota elevenedik meg, hanem maga a hatalom szorongató súlya is. Palella jelmezei mintha az itáliai mesterek alkotásaiból születtek volna: sötét tónusú, drámai, teátrális darabok.
Verismo: kis örömök, nagy szenvedélyek, emberi sebezhetőség
Puccini Tosca című operája az olasz realizmus, a verismo egyik legszebb példája. A mitológiai magasságok helyett itt hús-vér emberek küzdenek saját szenvedélyeikkel. Nincs idealizálás, nincs menekülés, csak féltékenység, szerelem, hatalmi vágy és egy végzetes pillanat. Puccini zenéje felerősíti az érzelmeket, ez adja Strassberger rendezésének különleges erejét: a Tosca eleven történet.
A Szentmargitbányai Kőfejtő ma már több mint egyszerű helyszín. Az elmúlt három évtizedben példátlan módon ötvözte a művészi ambíciót és a térség kulturális motorja lett. Itt az opera nemcsak kulturális esemény, hanem turisztikai, gazdasági szempontjai is jelentősek, a közösségépítő erejéről nem is beszélve. A 2026-os Tosca-bemutató – három világsztár szopránnal és három karizmatikus tenorral – több lesz puszta előadásnál. Itt egy barokk álom kel életre, ahol fény és árnyék, istenhit és emberi gyarlóság, szerelem és halál fonódik össze.
A kőfejtőben megélt három évtized jól bizonyította, hogy az opera nem a múlt díszleteiben él, hanem bennünk kell, hogy otthonra találjon és a csillagok alatt, a kőfalak ölelésében ezt évről-évre több ezer ember számára jelent feloldozást és egy lehetőséget arra, hogy új utakon, újféle szemlélettel kapcsolódjon a komolyzenéhez, találja meg benne a maga örömét.
A produkció főszereplői: világsztárok a kőfejtő színpadán
A Szentmargitbányai Kőfejtő előadásai mindig is a nemzetközi operaélet kiválóságait vonzották, és a 2026-os Tosca sem lesz kivétel. A produkció zenei irányítását az olasz Valerio Galli veszi át, akit a közönség már ismerhet a 2023-as Carmen előadásból. A Puccini-operák specialistájaként Galli a mester zenéjének szenvedélyét és drámai erejét képes olyan pontossággal megszólaltatni, amely egyszerre tiszteletadás és újraértelmezés. Kezei alatt a kőfejtő akusztikája szinte élő organizmusként reagál a zenei árnyalatokra, a leheletfinom lírától a katartikus fortissimókig.
A címszerepben, Floria Tosca alakítóiként három, kontinenseket bejáró szoprán lép majd színpadra. A libanoni–kanadai Joyce El-Khoury, akit a világ legnagyobb színpadai – a New York-i Metropolitan, a londoni Covent Garden és a párizsi Opéra-Comique – ünnepeltek már, érzékeny, mégis elementáris erejű előadásaival vált a modern Puccini-hősök egyik legmeghatározóbb tolmácsolójává. A közönség a Szentmargitbányán 2023-ban Carmenként ismerhette meg, most pedig Tosca szerepében tér vissza.
Az ír Celine Byrne a klasszikus európai iskola finom technikáját és drámai érzékenységét hozza magával. Fellépett a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein, a hamburgi Staatsoper és a Bregenzi Ünnepi Játékok színpadán is. A kőfejtő közönsége a 2021-es Turandot Liù-jaként már megismerhette tiszta, mégis átütő hangját – most Tosca szenvedélyes, ugyanakkor törékeny oldalát mutatja meg.
A harmadik szoprán, Melissa Purnell, a nemzetközi fesztiválvilág egyik feltörekvő sztárja, Olaszország és Franciaország után érkezik ismét Burgenlandba. A 2024-es Aida produkció főpapnőjeként már bebizonyította, hogy képes a legnagyobb tereket is intim drámai jelenléttel megtölteni, a Toscában ezt a képességét emeli új szintre.
Cavaradossi szerepében három különböző karakter, három eltérő temperamentum találkozik. A norvég Bror Magnus Tødenes északi hűvösséggel, mégis szenvedélyes dallamvezetéssel formálja meg a forradalmár festőt, akit a szerelem és az igazságvágy hajt. A kínai Yongzhao Yu, a Metropolitan és a Brit Nemzeti Opera állandó fellépője, temperamentumos, technikailag kifinomult énekes, aki minden megszólalásába drámai feszültséget sűrít. A magyar közönség külön büszkesége lehet az erdélyi születésű Pataki Adorján, a Magyar Állami Operaház fiatal tenorja, aki már Európa számos színpadán bizonyított. Hangjának ereje és szenvedélye új dimenziót ad majd Cavaradossi alakjának.
Scarpia, a rendőrfőnök – a hatalom és a vágy tragikus megtestesítője – három markáns bariton alakításában kel életre. A mongóliai Ariunbaatar Ganbaatar, a Csajkovszkij- és BBC Cardiff Singer of the World-díjas művész, hangjának súlyával és színészi jelenlétével a figura démoni oldalát hangsúlyozza. A koreai Hansung Yoo precíz, intellektuális megközelítésben, hideg eleganciával formálja meg Scarpia karakterét, míg a szicíliai Marco Caria, a Bécsi Állami Operaház és a Teatro Colón ünnepelt baritonja, olasz vérmérséklettel és drámai energiával adja vissza a figura sötét karizmáját.
A mellékszerepekben is parádés nemzetközi gárda sorakozik fel. Volodymyr Morozov és Nagy Zoltán basszusa Angelotti és a börtönőr szerepében biztosítják a mély tónusokat, míg az orosz Ivan Zinoviev és Ilia Kazakov a sekrestyés és Sciarrone alakításával hozzák el a történet súlyát és groteszk színeit.
A teljes szereposztás nemcsak művészi színvonalában, hanem sokszínűségében is különleges: Európa, Ázsia és Észak-Amerika operaszínpadai találkoznak a Szentmargitbányai kőfalak között, hogy Puccini zsenialitásán keresztül egyetemes nyelven meséljenek a szerelem, a hatalom és a végzet drámájáról.
A 2026-os Tosca-premier, a nemzetközi énekesgárda, a tapasztalt rendező és jelmeztervező párosa, valamint a monumentális kőfejtő adta különleges tér együtt ígéri: a következő nyáron is érdemes lesz helyet foglalni, legalább egyszer a csillagok alatt és megélni Puccini szenvedélyes világát, felfedezni az opera izgalmas, emberközeli arcát.
Premier: 2026. június 15. Részletek: ITT
