Mediterrán varázslat: Botanica
A Botanica legnagyobb érdeme a mértékletesség. Az, ahogy apránként adagolja a giccstelen bájt, a hamisítatlan mediterrán miliőt, nehogy túlcsorduljon a szívünk, a lelkünk a sok szépség láttán. A Botanica mindent elkövet, hogy az ott tartózkodás maga legyen a tökéletes illúzió, miközben nem másol, nem hazudik, hanem önmaga teremti meg ezt a párhuzamos valóságot, amelyben érték a szép, a kézműves, a míves, ahol képes organikusan fejlődni és mégis nagyon tudatosan és egységesen minőségi lenni a környezet, ahol úgy áraszt el minket a nyugalom, mint a legszebb toszkán lankákon, naplemente idején. A Botanicában tündérek, jó boszorkák élnek, akik meghajlítják a teret, árnyat vetnek a borostyán futtatta házfalra, kipolírozzák a csillagokat és messzire űzik a hétköznapokat. Lelket és testet ápoló, melengető környezet ez, ahol lenni és enni is élvezet.
Dánszentmiklós nem az a hely, amit az ember csak úgy felír a bakancslistájára. A Tápió-vidék csendes dombjain túl, szinte véletlenül bukkanhatunk rá. De ha egyszer belép a Botanica kapuján, mintha egy titkos világ tárulna fel előtte. A dél-olasz nyaralások hangulata, egy szusszanásnyi Provence, és mégis valami nagyon magyar, nagyon is sajátos, ez a Botanica eleganciája. A mediterrán életérzés itt nem stílusgyakorlat, hanem állapot.
A birtokon minden szegletnek karaktere van. Minden részlet gondosan megkomponált, de nem erőltetett. A színek, a textúrák, a természet ritmusára hangolt enteriőr egyensúlyban van a tájjal. Itt nincs sietség. A levegő is más, mintha a levendulától és a napfénytől sűrűbb lenne. A Botanica konyhája önmagában is zarándokhely, nem véletlenül került be a Michelin-ajánlott éttermek közé. Az étlap fogásai izgalmasak, bőven adnak felfedezni valót. A séf elmélyült kapcsolatot ápol a savakkal, szereti őket, bárhogy tányérra tudja varázsolni és olyan mód képes a textúrák elvárt és megszokott játékát megvalósítani, amit eddig a legnagyobbaknál is ritkán láttam.
A Botanica nem akar mindent elsőre elmondani magáról. Nem harsog, nem tolakszik, nem keresi a figyelmet, de akit egyszer beenged, azt nem engedi el. Itt a vendég több mint fogyasztó, részesévé válik ennek a folyamatosan íródó történetnek. Akit egyszer körbeölelt ez a szelíd mediterrán mágia, az mindig visszavágyik. Hogy miben áll a varázslat? A Botanica úgy a nyugalom szigete, hogy közben nem viselkedik kívülállóként, belesimul a tájba, a környék, a környezet ritmusába. Ott van benne az arány, a mérték, a kézművesség méltósága, a tárgyakban és az ételekben is.
