Emily Hart – Vészlény

Emily Hart első regénye meglepően kiforrott alkotás. A három, egymástól nem független női sors ábrázolásának dinamikáját ügyesen teremti meg, a feszültség végig megvan, titkokat hordoz, de közben hagyja az olvasóit is, hogy felfejtsék a szálakat, ügyesen átköt és összeboronál, miközben mi magunk is egységes ívet kerítünk Altha, Violet és Kate történetéből.

A három idősíkon mozgó nő más-más társadalmi háttérrel, eltérő társadalmakban él és mégis pont ugyanolyan kiszolgáltatott. Emily regénye ügyesen világít rá arra a téveszmére, miszerint a felvilágosult 20. században, a nyugati társadalmak női számára már adott a biztonságos, jogaikat teljes mértékben elismerő létezés. Sokszor tényleg hajlamosak vagyunk így hinni, holott csupán kevésbé tabusítjuk ezeket a témákat, de ettől még létező, gyakori jelenségek, bármerre nézünk is, Angliában és Magyarországon egyaránt.

A mágikus realizmus eszközével élő regényben ugyan akadnak varázslatos történések, de a Vészlény sokkal inkább társadalomkritika, mint könnyed mese felnőtteknek.