Szülinapozásokban – 10 éves az ÉS Bisztró
Még emlékszem a megnyitóra, az izgalmas belső térrel való első randevúmra, a piros lufikra, a lelkesen pezsgőző közönségre, a chafingekbe kitett fogásokra, amelyekből nehéz volt éles logika mentén választani.
Aztán valahogy elröppent az idő és egyszer csak már kerek évfordulót ünnepel az ÉS Bisztró és a Kempinski, a belváros piros színfoltja, a Fashion streeten feszítő, rúzspiros ikonikus étterem 10 éves lett. Az ÉS sikere a nyitás óta töretlen, üzletemberek, baráti társaságok, családok és Budapestre érkező turisták kedvelt belvárosi étterme lett, Vasárnapi Családi Ebédje az egyik legnépszerűbb a városban. Az étlap a bécsi-magyar konyhára épül, legjellegzetesebb étele a Tafelspitz. Az ÉS Bisztró steakjeiről is híres, amelyek kizárólag szabadtartású osztrák marhából készülnek egy speciális Southbend grillsütőben. Az étlap évente kétszer frissül, és háromhetente szezonális séfajánlatokkal egészül ki.
Edömér barátnőmmel részben a kerek évforduló miatt választottuk ezt a helyszínt a születésnapunk megünneplésére, amelyre minden évben komoly energiát fordítunk, mert ha már 6 éves korunk óta vannak hagyományaink, akkor azokat ápoljuk is megfelelőképpen. Bár az esőzéseknek már szerencsére vége szakadt, a teraszt még csak a bátrabb skandinávok és a nálunk sokkal jobban edzett angolok vették birtokba, így mi behúzódtunk az étterem otthonos terébe és lelkes tervezésbe fogtunk.
Kónya Géza konyhafőnök ügyesen összeállított, meglepően bőséges, a magyar gasztronómia elemeit szépen felvonultató és bemutató étlapja mellett ugyanis készhez kaptuk a legfrissebb séfajánlatot is, amelyen a szezon sztárjai, a spárga és az eper jelentek meg, szinte minden szerepben, a levestől a salátán, főételen át egészen a desszertig.
Erre az ívre könnyű volt felépíteni a saját menünket. Én egyértelműen a spárga-eper bűvöletében ragadtam, amennyire rajongok érte, annyira nem vevő a család ezekre a falatnyi sípokra, így alapvetően mindenütt ezt eszem, amíg csak lehet, május elejétől egészen június elejéig. A spárga furcsa alapanyag, nem könnyű vele bánni, de igazából nem igényel túl sok flikk-flakkot, sőt, kifejezetten akkor hozza a legjobb formáját, ha önmaga valóságában hagyják kiteljesedni. Az ÉS konyháján hagyták.
Amíg Edömér barátnőm egy marha capricciosában fedezte fel a minőségi hús titkát, addig én egy yuzuval frissített és kerekre zárt könnyű, eperből, kétféle spárgából és bébispenótból álló salátával ütöttem fel a menüsort. Tiszta, harsanó ízek, ress állag, színben, ízben, illatban egy tányér tavasz. A főfogásnál ugyanarra esett a választásunk, amit nem is csodáltam, a negyed kiló blansírozott fehér spárga, a rostlapon sütött újburgonya itt főfogássá nemesedett, kérhettük olvasztott vajjal vagy hollandi mártással és mellékesen választhattunk hozzá csodás húsokat, halat vagy épp kaviárt. Edömér borjúszeleteket álmodott a spárga mellé, nekem egy kis lazacderék jobban passzolt hozzá, de abban mind a ketten egyetértettünk, hogy hollandival kérjük a spárgát. A gazdag krém ideális partnere a roppanósan friss spárgának, tévedni vele teljességgel lehetetlen. A fogást a tálalás további szintekre emelte, mi pedig egy pohár prosecco kíséretében elvesztünk az ízek és a textúrák között.
Bár kétséges volt, hogy lesz-e helyünk egy desszertre, de születésnapi ebéd desszert nélkül azért nehezen elképzelhető. A tavaszi séfajánlat kecsegtetett egy túróval töltött, vaníliakrémben sült palacsintával, amihez eper és rebarbara dukált, illetve az állandó desszertlapon ott figyelt a szintén erősen gyümölcsös Pink Lady, amely erdei gyümölccsel ízesített marcarpone alapú „jégkrém” volt, roppanós csokoládéréteg alatt.
Hosszasan élveztük az ebédünket. Az ízek, a színek, a magas minőségű konyha és a szintén kifogástalan szerviz, a belvárosi utcán zajló élet szemlélése és az egy hónapja bennünk gyűlő mondanivaló jó helyben tartott minket. Nem siettünk, kiélveztük az ÉS-ben töltött minden pillanatot.













