Tonkababa
A monodesszertek hazai megjelenését szinte a szülőszobán követtem. Hála a magyar cukrászoknak, volt rálátásom arra, ahogy egy egész új desszertélmény, egy megújhodott forma megveti a lábát és szép lassan teret hódít. Persze itt is rögvest a ló túloldalára esett a cukrászok egy része, kicsit a molekuláris gasztronómia okozta sokk juthatott róla eszembe, amikor teljes menüsorokat építettek erre a zseniális geggeket produkáló irányzatra, ahelyett, hogy ezt is használva alakították volna ki a tökéletes degusztációs menüsorokat. Szerencsére mára minden gasztrokémikus lehiggadt, és helyére kerültek az értékek.
Ugyanezt érzem a monodesszerteknél is, a hirtelen felindulást egy bölcs, kerekbe történő fogalmazás követte, amely nem elvárás minden esetben, sokkal inkább lehetőség.
Mostanra megértette a cukrásztársadalom a kevesebb több elvét, és a fogyasztók edukáltsága is eljutott arra szintre, hogy látják a rációt ezekben a süteményekben, és meg tudják fogalmazni a monodesszertekkel kapcsolatos igényeiket, legyen szó egy mezei barátnős süteményezésről vagy akár egy esküvői desszertasztalról.
A monodesszert ugyanis abból a szempontból speciális, kompakt voltának köszönhetően olyan eseményeken is bevethető, ahol nagy választékot érdemes felvonultatni, ahol mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a választásra, és nem feltétlen egy nagy közösből kell kínálni őket. Ezért is lépett elő nagy kedvenccé a monodesszert az esküvői desszertasztalok esetében.
A magyar esküvői tortaguruk egyike, Verderber Kata – akinek a desszertjei nálam csillagos ötösre vizsgáztak – szintén előszeretettel teremt monodesszertben megfogalmazott süteményeket. Desszertjei nem csak az ízkombinációk, hanem a formai megvalósítás miatt tetszettek, élveztem a merész intenzitásokat, amelyhez visszafogott édesség párosult. Kata megtalálta azt az összhangot, amit én nagyon sokszor keresek a süteményekben, tudott úgy gazdag, telt aromákkal dolgozni, hogy a domborításukhoz önmaguk értékeit jelenítette meg és nem fullasztotta cukorba az egészet. Ennek a visszafogott édességnek is köszönhető szerintem, hogy Kata desszertjeiből akár kettőt is nyugodtan bevállalhatunk egy jó kávé mellé.
Ehhez semmi más dolgunk nincs, mint elzarándokolni a Jókai utcába, megkeresni Kata ékszerdobozra emlékeztető cukrászdáját, amely hónapokkal ezelőtt vett birtokba és mostanra lakott be teljesen.
A cukrászdában megkóstolhatók az aktuális desszertek, amelyek mindig kiegészülnek valamilyen újdonsággal, vannak péksütemények, finom házi szörp és olaszos hangvételű kávé, sőt a távlati tervek között egy jóféle brunch ígérete is szerepel.
A Tonkababába Katáék mindig a hét második felétől várnak mindenkit sok szeretettel. A műhelymunkák miatt déltől érdemes érkezni, de ahogy indul a szezon, úgy remélhetőleg a nyitás is kicsit korábbra tolódik majd.
S hogy miket érdemes kóstolni? Természetesen mindent! Nekem nagy kedvencem volt a pisztáciás piskótára épített fehér csokoládés epres desszert, a csokiimádó Zsófi lányomnak a csokis-málnás vonal jött be, Annánál ne volt kérdés, hogy a mangó és passziógyümölcs ízesítésű desszert lesz a biztos befutó. De választhatunk fekete ribizlis-mákos tart-ot is, vagy mozoghatunk a komfortzónánkon belül egy csokoládés-málnás desszerttel. Bárhogy is döntünk, csalódni biztos nem fogunk.
