Készülünk a karácsonyra

Karácsonykor egyszerűen mindenkinek kedve támad sütni, ilyenkor még az is habverőt ragad, aki év közben a lehető legmesszebb kerülte a konyhát. Előkerülnek a nagyiféle receptes füzetek, sorra vesszük az elmúlt években kapott, sztárszakácsok által jegyzett könyveket, és kezdődhet a sütés.

Az ünnepi receptúrákhoz számtalan helyről gyűjthetünk ihletet. A nagymama foszladozó, megjegyzésekkel tarkított, rézmetszetekkel díszített szakácskönyvét is érdemes átforgatni, de főleg a kézzel írott füzetek izgalmasak, az általa már bőven javított receptúrák, amelyeket sokszor generációk gyakorlata és tudása csiszolt tökéletesre. De ugyanígy választhatjuk a kedvenc sztárszakácsunk karácsonyi különkiadását, a szezonális süteményekben gazdag ünnepi szakácskönyveket, illetve áttallózhatjuk a kedvenc blogjainkat is.

A kutakodás során talált recepteket nem feltétlen kell teljes egészében átvennünk, de biztos, hogy egy ilyen, sokszor egész estés gasztronómiai kiruccanásból feltöltődve, ötletekkel teli térünk majd vissza, és lesz egy-két olyan jó ötletünk, amellyel még tökéletesebbé tehetjük a család kedvenc ünnepi desszertjeit, vagy valami teljesen új finomsággal lephetjük meg őket.

Furcsa, kissé elfeledett konyha a skandináv, de ha karácsonyról és ünneplésről van szó, akkor bizony érdemes náluk is körülnézni. Ugyanis nagyon szép, rendkívül mutatós, viszonylag egyszerű és mégis újszerű süteményekkel, desszertekkel várják a karácsonyt.

A skandináv karácsonyi süteményekre jellemző a házi lekvárok használata, az azzal való édesítés, amit érdemes átvenni tőlük. Nagyon sok süteményükbe kerül az erdőkből szedett bogyós gyümölcsökből készített lekvár. Áfonyalekvárral, vörösáfonya-dzsemmel, ribizli- vagy épp szederlekvárral töltik meg az omlós kekszeket és a kelt tésztás süteményeiket.

Előszeretettel használják az aszalványokat, töltelékként és dekorációként is a karácsonyi ünnepkör részét képezik, például a svéd fényünnepre, Luca napjára készített kalácsban mindig találni mazsolát.

A fűszerezésükből szintén érdemes meríteni. Amíg mi a desszertkészítésnél és az ünnepi sütögetés során legtöbbször a szegfűszeg-fahéj-vanília vonalon mozgunk, addig a skandináv háziasszonyok az ünnepek előtt nagyobb mennyiségű őrölt kardamom magot vásárolnak, és azzal teszik ízessé, illatossá a karácsonyi süteményeket. A kardamom mellett előszeretettel használják még a rendkívül összetett ízű szegfűborsot is, és nagyon sok süteményükbe kerül sáfrány, ami gyönyörűen színezi és finoman ízesíti is a konyhai remekműveiket.

A cukrok használata terén is van mit tanulnunk a skandinávoktól, náluk látványos formában kap teret a cukor. Egyfelől szeretnek barna cukorral főzni, sütni (ez nagyon jellemző a finnekre), illetve a sütőbe kerülő süteményeket nagyon gyakran megszórják jégcukorral vagy – ahogy nálunk ismerik – dekorcukorral.

A jégcukor nagy nyomáson összepréselt kristálycukor, amely nagyon jól bírja a sütést, nem olvad meg, a morzsaszerű cukordarabkák roppanósságukkal plusz textúrát biztosítanak a kész sütemény számára, és legalább olyan látványos – ha nem látványosabb – a jégcukorral megszórt ünnepi sütemény, mintha porcukorral hintettük volna meg.

Svéd kardamomos csomó

Tészta:

2,3 dl tej

5 dkg barna cukor

2 dkg friss élesztő

2 db tojássárgája

40 dkg finomliszt

½ mk. őrölt kardamom

5 dkg vaj

csipetnyi só

Töltelék:

5 dkg vaj

5 dkg barna cukor

2 mk. őrölt kardamom

2 mk őrölt fahéj

Tetejére:

3 ek. víz

3 ek. barna cukor

csipetnyi őrölt kardamom

jégcukor

A lisztet kimérem, majd egy keverőtálba szitálom, hozzáadom a cukrot és a kardamomot, elkeverem. A tejet meglangyosítom, hozzáadom az élesztőt és a tojások sárgáját, a vajat, majd gondosan összekeverem. A folyadékot a liszthez adom, azzal rugalmas tésztává dagasztom, a kapott tésztát a tálban hagyom, tiszta konyharuhával lefedem, és a tálat meleg helyre teszem. A tésztát a duplájára kelesztem.

A kész tésztát finoman lisztezett deszkára borítom, kisujjnyi vékony téglalapra nyújtom, a felét olvasztott vajjal megkenem. Erre szórom a cukrot és az őrölt kardamomot. A tészta másik felét ráhajtom, sodrófával finoman rásimítom, majd a tésztát vékony, háromujjnyi széles szalagokra vágom. A kapott tésztaszalagokat összecsomózom, a csomókat egymástól kellő távolságra a sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és a tepsit a 190 fokra előmelegített (alsó-felső lángra állított) sütőbe tolom.