Energy coffee, avagy az enegriaitalok és én
Be kell, hogy valljam, feszül némi ellentét köztem és az energiaitalok között. Réges-régen az évezred elején lettünk rosszba, alapvetően az én hibámból, és eddig azt hittem, hogy ez az állapot örökre így is marad.
A történet meglehetősen banális, bár jó sztori, így az újsütetű kamasz bandákat – apámhoz hasonló lelkesedéssel – egy idő után mind elszórakoztatom vele. Történt ugyanis, hogy Kinga barátnőm esküvőjén többet és többfélét ittunk a kelleténél, azonban a társaság által várt vagy remélt eredmény sokáig elmaradt, mivel apám gyomrát örököltem, amelyben az alkoholnak kevés lehetősége van a szellem elhomályosítására. Ezt én már korábban felfedeztem, az Ezresben tett kirándulásaink költségeit egy idő után radikálisan csökkentettem is, hiszen felesleges pénzkidobásnak minősült az italvásárlás. Ellenben minden bulizós éjjel – Topi barátommal együtt – nekünk jutott a nemes feladat, hogy a már az üveg látványától megittasult barátainkat biztonságban irányba tegyük az otthonaik felé.
A lényeg, hogy Kinga barátnőm esküvőjén cselt szőttek ellenünk, és az utolsó helyen, az utolsó poharak mélyén – a különféle párlatok mellett – valamilyen energiaital lapult meg, amely megtette a kellő hatását, és én erre koránt sem emlékszem szívesen. Az emlékhez pedig egy illat párosult, a friss, reccsenősen felnyíló energiaitalos dobozokból kiszökő édeskés buké, és ez az aroma, illetve a vele kapcsolódó emlék bőven elég volt ahhoz, hogy én húsz évig megtartóztassam magam, és ne igyak semmit, amire az energiaital definíciója illik.
Ezért is fogadtam kétkedve a Hell újdonságát, az Energy Coffee-t, amely azonban sarokba szorított, hiszen egy olyan ital képében jelent meg előttem, amelyet igencsak szeretek. A kávé nekem élvezeti cikk, amelyet szertartásosan fogyasztok, hangulatomhoz választott bögrében, az adott napszaknak, évszaknak, időjárásnak megfelelő módon. Viszont, ha utazom, vagy hosszabb ideig vezetek, netalántán egy napos sajtóúton veszek részt, akkor sok esetben le kell, hogy mondjak a megszokott kávéimról. Ezek hiánypótlására már többször, többféle kísérletet tettem, de az utazós bögrék valahogy mindig a kocsiban maradtak (napokra), az elviteles poharak fedelében meg egyszerűen nem bízom.
Így most örömmel vettem, hogy új termékcsalád született, rögvest három taggal, amelyek között Latte, Cappucino, illetve cukormentes Slim Latte található. A magas tejtartalmú, arabica és robusta kávék blendjéből született italok pont beférnek a táskába, és 2,5 decis mennyiségük is pont annyi, amennyit egyszerre könnyedén meg tudunk inni.
Akár egy húzósabb munkanapon is jól jöhet :)
