Kortárs Cukrászat: az olaszos nagy család és a reneszánsz ember

Az évadnyitó Kortárs Cukrászat rendezvényen újra két igen izgalmas, de merőben eltérő történetet ismerhettünk meg. Az első vendég a dunaföldvári Tóth család volt, ahol az első generációs, kényszervállalkozó szülők hamar elhivatott, szenvedélyes cukrászok lettek, olyanok, akiket a gyerekeik is szívesen követnek ezen a pályán.

A kezdetekben csak fagylalttal foglalkozó házaspár egy idő után feszegetni kezdte a határokat, többet szerettek volna megismerni, látni ebből a szakmából, s szerencséjükre a legjobb helyről érkezett a segítség, a soltvadkerti Szent Korona Cukrászdát jegyző Szerványszky László az egész család képzéséből kivette a részét, a család két fiának is az ő műhelyében vált mesterségévé a cukrászat.

Kép forrása: Sütichef

“A sütemény az más kávéház.”

A valóban minőségi termékek előállításához azonban nem volt elég egyszer elsajátítani a tudnivalókat, a mai napig folyamatosan képezik magukat, figyelik a nemzetközi trendeket, tanulmányozzák az új technológiákat. Ez az igényesség, ez a tanulni- és fejlődni vágyás tette lehetővé, hogy a második generációt képviselő Tóth Norbert számos fagylaltja és süteménye előkelő helyezéseket érjen el az országos versenyeken. 2009-ben a Sacher fagylattal megnyerte az év fagylaltja versenyt, s 2010-ben, a Dobos-évben egy igazán stílusos, Dobos fagylalttal indult, ami ezüstérmes lett a maga kategóriájában. A sütemények terén talán az idei év hozta a legnagyobb sikert, a 2016-os országtorta versenyen a Szó testvérek munkái mellett dobogós lett az Aranyos körtetorta, amely minőségében és frissességében sem marad el a nyertestől.

Éliás Tibor, a reneszánsz ember

Éliás Tibor sokunknak ismerős lehet. Aki egyszer is megfordult a szentendrei korzón lévő Nosztalgia kávéházban, vagy betévedt a Dobos Múzeumba, az biztos, hogy egy életre megjegyezte magának. Személyisége egy puszta köszöntés útján is utat tör magának, örök nyughatatlansága, tudásszomja ott vibrál minden egyes mondatában. Éliás Tibor sokrétű munkásságának azonban csak egy, de igen fontos állomása volt az egykor legendás Nosztalgia, amely a szocializmus még aktív éveiben, 1979-ben már maszek cukrászdaként működött, s olyan illusztris vendégek fordultak meg nála, mint Margaret Thatcher, Gina Lollobrigida, Freddie Mercury. Ennek a tetszetős listának köszönhetően a Nosztalgia kávéház lehetőségei messze túlmutattak egy idő után a többi, államilag kézben tartott kávézón, s olyan műhelymunkára volt lehetőség, amelyhez biztosítva voltak a feltételek. A rövid- és hosszú kávén kívül, a különféle ízesített kávék és az akkor még teljességgel ismeretlen cappuccino is feltűnt az itallapon, valamint a Kék angyal koktél, amelyben az ország Blue Curacao készletének több, mint a fele alakult át izgalmas mixturává.

A kávéház üzemeltetése azonban nem tűnt elégséges kihívásnak, a Dobos relikviákat gyűjtő Éliás Tibor számára egy Dobos múzeum tette fel a pontot az alkotására. A számtalan kitérővel tarkított Nosztalgia-beli regnálásának vége felé sikerült az összegyűjtött több ezer tárgyat kiállításba rendeznie. A Dobos C. József tevékenységével kapcsolatos elhivatottsága okán – Dobos leszármazottak hiányában – ma ő kezeli a Dobos hagyatékot, nála lelhető fel a Dobos torta eredeti receptje is.

S hogy most épp mit csinál? Miután volt szállodai alkalmazott, étteremvezető, dolgozott a Malévnál, s járt a Színművészetire, s mint opera- és operetténekes is ismert és elismert, most épp természetgyógyász, fűben és virágban keresi a legjobb harmóniákat, készíti a különféle gyümölcsleveket és szörpöket, pont azzal a lelkesedéssel és elhivatottsággal, mint ahogy egykoron a Kék angyalt élere hívta.