Hétvége, hételeje

Hosszú, egymásba mosódó, gazdag napjaink voltak.

Az előző hét vége felé egy olasz barátunkkal fedeztük fel újra a városunkat, majd tegnap és ma a nyár utolsó Finomániáját élveztük.

Így aztán ebben a néhány napban rengeteg élményben volt részünk. Kicsit turista-szemmel néztük várost, felfedeztük a Szabadság-tér nagyvilági hangulatát, a lassan, de biztosan alakuló városunkat, újravettük a magyar gasztronómiát és boldogan állapítottuk meg, hogy a világutazó olaszunknak mennyi, de mennyi mindent tudunk mutatni, amiről még csak nem is hallott. Szerencsétlen embernek egy mázlija volt: jó gyomorral bírt.

Kóstolt mákos rétest (rögtön hármat), evett tatár bifszteket, kóstolt körözöttet, belapátolt egy tisztes adag somlóit. Kipróbálta a lángost, megkóstolt vagy háromféle pálinkát, evett mangalica kolbászt, szalámit, szatmári szilvalekvárt és azzal töltött töpörtyűs tésztát, alias szilvás papucsot.

Aztán persze ott volt a gulyásleves, meg egy kis harcsapaprikás túrós csuszával és a mi jó palacsintánk, lekvárral, túróval és Gundel-módra (erről a Gundel-módról még váltok egy levelet a Rozmaringgal…).

Újra rácsodálkoztunk az éjszakai Budapest szépségeire, bebarangoltuk Szentendrét,  megmutattuk a szigeten rejtőző Rosinante-t, majd búcsút intettünk a Pozsony és Bécs felfedezésére induló Simone barátunknak.