Ohodás korú online napló
Belegondolni is furcsa, hogy 3 éve pont ezen a napon jutott eszembe, hogy a grafománságomnak – a papíron, a netes közösségek fórumain túl – egy blogban is teret engedjek.
Arra se emlékszem már, hogyan döntöttem el, hogy hova csatlakozzam, milyen sablont válasszak, annyira tolt előre a vágy, hogy írjak. Aztán az elmúlt 3 évben volt is rá lehetőségem bőven.
A Nők akkor még itthon botladozó, alig 3 éves kezdemények voltak, ma meg már egy iskolapadban is megállnák a helyüket, ha nem lenne az a csodálatos évvesztés.
Egyszóval ohodás lett az én blogom. Ilyenkor számot kéne vetni, hogy honnan hova fejlődtem, milyen nagyszerű eredményeket tudhatok magam mögött, s hogy a kis blogocskám milyen szépen és izmosan gyűrt maga mögé 151 másikat.
Én inkább azt tartom fontosnak, hogy ez a blog még mindig örömet okoz nekem, nincs félrehajítva, másokkal kezeltetve, agyonturbózva, maradt olyan, amilyen volt, hisz én se nagyon változtam az utóbbi években (max. öregedtem).
Ami változás fellépett, az meg jó. Folyamatosan tanulok, kutatok, újabb és újabb benyomások érnek és tudom, hogy ennek sose lesz vége. Amíg ez tart, addig a blognak is van értelme, hogy megmutassam mit láttam, tanultam, szagoltam, ettem vagy uram bocsá’ olvastam.
Isten éltesse az én kicsi blogomat!
(kép innen)
