Ma elmentem a Nőkért és kivikszolt állapotukban felvonultattam őket a vállalati karácsonyon. Amikor a céghez kerültem (multi) az ilyen karácsonyok igazi minőségi munkák voltak. Lazac és kaviár, előétel, melegkonyha, desszerthegyek. Aztán, ahogy lépdeltem a törzsgárdatagság felé, úgy silányodtak el ezek az ünnepi parádék és vált egyre puritánabbá a svédasztal. Az igazi mélypont a tavalyi ünnepség […]
Ma újra útra keltem. Kicsit adventelni, Bécsbe, a férjemmel. A múltkori túrával ellentétben most sétálni és enni mentünk. Szerencsénkre a köd és az eső Pesten maradt, így csak a szokásos bécsi csontig ható hideggel kellett megvívni. Bejártuk a Kartnert, a Grabent, a Burg környékét, kimentünk a Rathaushoz…Ez utóbbi igen nagy csalódás, vagy csak a Vörösmarty […]
Kettesben talált minket az este, így a szokásos kakaó-kolbász-sütemény hagyományokat felejtve előkeresgettünk egy kis francia sajtot a piritóshoz és az almához. Szerencsés mód a héten vadásztam egy kis Valencay-t, amelyik csodásan feketéllet rám a pultból és tegnap meg a férjem állított haza a Tescoból egy darabka Vieux Pané-vel. Persze más kérdés, hogy egy minőségi francia […]
Mert valahogy még mindig hiszem, hogy le tudunk lazulni. Szeretem a terítős, több-ezüst-villás ebédeket, de nagyon tudom élvezni, mikor olyan barátokkal vagyunk együtt, akikkel az együtt töltött "vendégség" inkább pihenés, mint háziasszonyi kűrök sora. Ebéd körül jönnek, hozzák azt, ami a pénteki bevásárlás során kimaradt, majd közösen kóstolgatjuk az alakuló ételet, foglalkozunk a Nőkkel, akik […]
