Kinga barátnőm mindig csak teveként hivatkozik rám, amikor valamilyen oknál fogva szóba jönnek az ivási szokásaink. S valóban, bár tudom (hogy nem tudnám!), hogy mennyit kell(ene) inni egy nap, számomra ez soha nem ment könnyedén. Egyszerűen a víz a hibás. Vagy én. Mindenesetre nagy áttörést hozott az életembe az ízesített vizek korszaka. Isten bizony nem […]
Kaldeneker Gyurival és Szandival először még a Rosinante-ban működő főzőiskolánkban találkoztunk, ahová Gyuri vendégséfként érkezett, Szandi pedig a nagyon cuki kézileg varrt nyulait hozta (amiből egy azóta is a Nők szobájában él). Gyuri akkor már javában főzte a lekvárokat, amelyek azonnali addikciót váltottak ki a kóstolókból. Anna az eperlekvárért rajongott, nálam meg egyértelmű befutó és […]
Amikor én kislány voltam, minden télen és nyáron a Tátrában üdültünk. Zakopane afféle második otthonommá lett, s a lengyel gasztronómia a véremmé vált. Ettem a krumplilevesüket, ittam a céklalevüket és rajongtam a sajtjaikért. A gyúrt hegyi sajtokat télen/nyáron az út szélén álló vagy a piacon tereferélő helyi gorál asszonyoknál szereztük be, s én hol a […]
A nagy pesti felfutás mellett, lassan a vidék is ébredezik. A nagyobb városok, borrégiók mind-mind kezdik magukévá tenni azt a szemléletet, amit a budapesti vendéglátás már egy ideje alkalmaz. A vidék azonban sokkal nagyobb hendikeppel indul, hiszen egyrészt a vásárlóerő kisebb, kevésbé nyitott, másrészt a vendéglátás is sokkal szezonálisabb, mint a fővárosban, azaz sok esetben csak néhány […]
