OSHO, Oriental Soup House

Már egy ideje tervbe vettük, hogy a nagy családi levesezések egyikét ebben a viszonylag új ázsiai étteremben fogjuk megejteni. Zsófi idegeit amúgy is borzolta a ramen ( Zsófi egyszerűen nem ramenkompatibilis), így most boldog elégedettséggel vette górcső alá az ismerős tételeket tartalmazó étlapot, hogy utána egy férfias adag pho-t rendelhessen.

Ahogy a pho-t a magyarok örökbe fogadták, úgy talált otthonra az OSHO is Újlipótváros szívében. Amíg a legtöbb ázsiai levesezőben a jól tájékozott fiatalok és éhes turisták adják a vendégek 90%-át, addig az OSHO-ban az első meglepetés már belépésnél ért: Újlipócia ült asztalhoz, hogy egyék egy jót.

Szomszédok verődtek egy asztalhoz, a környéken babát levegőztető párok, vasárnapi apukák, idősebb házaspárok szemezgettek a meglehetősen rövid, de szerethető étlapról, ettek és beszélgettek.

Bár rengeteg rémhírt olvastunk a neten, a mozgalmas, forgalmas, de messze nem tömött étteremben azonnal került egy asztalvég, ahova letelepedhettünk, s a meglepően barátságos személyzettől meg is kaptuk az étlapot. Zsófinál adott volt, hogy mit eszik, mi többiek is tervekkel érkeztünk, kivéve Annát, aki épp ezért járatlanra cserélte az utat, s egy bun cha alakjában a salátás egytál irányba mozdult el.

A levesek mellé még kértünk dim sum-ot és egy adag bánh cuốn-t, amiért még biztos, hogy visszatérek. A rizslapokba csavart sertéshús, mogyoróhagyma és fafülgomba keveréke, valamint a rajta pihenő pirított hagymával és a mellé kínált halszósz alapú mártással úgy etette magát, hogy a végén, mikor már Zsófinak is feltűnt, hogy a közösből mennyi vált köddé, hát én bizony csúnyán letagadtam vagy négy tekercset.

A pho alap hibátlan volt, régen ettem ennyire kellemes, hagyományos, semmilyen mű ízzel nem játszó alaplevet. A tészta és a hús mennyisége megfelelt, bár ez utóbbi lehetett volna puhább is. A kínált feltétek kielégítették az igényeinket, ár-érték arányban is teljesen rendben voltak a leveseink.

Az egyetlen, amit hiányoltunk, az az italválaszték. Tudom, hogy az éttermeknek – főleg induláskor – jól jön a nagy multik által ajánlott választék és a rendkívül nyomott ár, de szívesebben ittam volna valami megfejthetetlen licsilevet és egy jó vietnámi kávét, mint az üzeneteivel szórakoztató cég termékeit és olasz feketét. Ezen még jó lenne javítani, hogy valóban azzá váljon a hely, amivé válhatna, egy hiteles, kellemes és valóban ázsiai étteremmé.

Kellemes, visszafogott dekoráció, de pont megteremti a hangulatot