Összefogás a minőségi éhezés ellen
Furcsa kifejezés ez a minőségi éhezés. De épp azért zavarba ejtő, mert olyan találó. A minőségi éhezés esetében nem a klasszikus értelembe vett éhezésről beszélünk, az alany itt nem kalóriaszegény és kis mennyiségű ételnek köszönhetően éhezik, hanem pont az a lényeg, hogy mennyiségben és kalóriában mindent megkap, csak épp a szükséges tápanyagokhoz nem jut hozzá, ergo a szervezete alapvetően éhezik.
A minőségi éhezés nem csak a felnőttek esetében megfigyelhető jelenség, hanem a gyerekek körében is jelen van.
„A mennyiségileg vagy minőségileg elégtelen táplálék bevitel egyaránt veszélyezteti a gyermekek fejlődését. Minőségi éhezésről beszélünk akkor is, ha magas kalória bevitelhez alacsony fehérje fogyasztás társul, hiszen a korcsoportnak megfelelő fehérjeszükséglet fedezése elengedhetetlen. Az egyszerű szénhidrátokkal viszonylag gyorsan csillapítható az éhség, ez azonban hullámzó vércukorszintet okozhat, hosszú távon pedig anyagcsere problémák kialakulásához, valamint többlet testtömeghez vezethet. A 4-10 éves korosztály közel harmada reggeli nélkül indul el hazulról, tejtermékből a napi ajánlott 500 ml felét, zöldségből és gyümölcsből a javasolt 400 g felét fogyasztják el. Felmérések szerint a gyermekek 8 % alultáplált, míg 20 %-uk túlsúlyos. A rossz étkezési szokások gyermekkorban alakulnak ki, melyeken felnőttkorban már nehéz változtatni” – mondja Kubányi Jolán, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke.
Számomra ez a fogalom már évek óta létezik, a spanyolviaszhoz hasonlóan én magam is feltaláltam és komoly munkát fordítok arra, hogy a Nők számára tartalmas, változatos, de nem kizárólagos és elutasító étrendet tartsak fent. Reggeli nélkül nem indulnak útnak (a közös reggeli nem csak az étkezés miatt fontos szerintem, hanem ekkor ébrednek fel teljesen, ilyenkor van még idő átfutni a kérdéses versszakokat, megbeszélni, hogy kinek milyen napja lesz), minden nap visznek magukkal tízórait, ami nem feltétlenül müzliszelet vagy rozskenyérbe csomagol zöldségkrém, de sajtot, minőségi húst, zöldséget, gyümölcsöt minden esetben tartalmaz.
A mennyiségek terén is odafigyelek, – az előző generációk hibájából tanulva – én már nem az étel traktálásával próbálom kifejezni a szeretetemet, hanem minőséget kínálok, nem tukmálom és nem zsarolok érzelmileg senkit, ha nem szeretne egy harmadik meleg buktát; sőt, a főétkezések esetében kifejezetten porciózva kínálom az ételt, nem teszem ki a lábasokat az asztalra, így a Nőkben az rögzült, hogy egyszer veszünk, megesszük, s nem addig eszünk, amíg a jóllakottságnak hitt tompultság ránk nem tör.

A minőségi éhezés elkerülése végett kiskoruk óta tudatos vásárlóknak nevelem a lányokat, azt szeretném, ha értenék, hogy mit mikor mennyit vigyenek be a szervezetükbe, de mindezt úgy, hogy az étkezés élménye megmaradjon, s ne táblázatböngésző kicentizgetős bevitellé alakuljon át. A minőségi étkezés jegyében nem tűröm a válogatást, minden új kipróbálását forszírozom és kifejezetten rosszallom, ha valamilyen ételcsoport – akár átmenetileg is – a nemszeretem kategóriába kerül. Ez nem azt jelenti, hogy lenyomom a Nők torkán a salátafőzeléket, hanem azt, hogy a sokszínű, mindenféle alapanyaggal megtámogatott étkezéseink esetében nem szeretem, ha valamelyik csoport kiesik vagy háttérbe szorul.
Szerencsére ők is értik, hogy az az 5 centi, amit akár egy hónap alatt képesek nőni, az mekkora terhet ró a szervezetükre, hiszen a csontjaik, a szöveteik, az idegpályáik mind-mind ebbe az 5 centibe tartoznak, amelyek “kifejlesztése” extra erőfeszítés – az alaphangon egy 10 éves enegriabombát üzemeletető – szervezetüktől.
Éppen ezért minden olyan kezdeményezésnek híve vagyok, ahol szóba kerül a minőségi éhezés, az hogy a gyerekeink etetése messze túl kell, hogy mutasson a jóllakatásukon, s hogy nem elég, ha mi, szülők tudatosan kezeljük ezt a témát, a gyerekeink számára is biztosítanunk kell ezt a tudást, az ő korosztályuknak megfelelő módon.
A saját étkezésünkön túl, az iskolai – riasztó – példák átbeszélésével is szeretném elkerülni a minőségi éhezést. A büfé kínálatát közösen szoktuk górcső alá venni, a menza kínálata szintén ide tartozik és az osztálytársak étkezési szokásai, a főtt ételhez, zöldségekhez, húsokhoz, tejtermékekhez való viszonyát is értékelni, elemezni szoktuk.
A Danone TEGY program keretein belül életre hívott Média Klub az idei évben kiemelten kíván foglalkozni a gyerekek minőségi éhezésével.
A Média Klub célja, hogy minél többeket bevonjon a minőségi éhezésről szóló társadalmi párbeszédbe, egész éven át tartó kezdeményezések mentén. Ennek jegyében a szervezők Felelős Média Díjat hirdettek meg, amely a témában megjelenő publikációkat ismeri el. Gyermek Alkotói Pályázat is meghirdetésre került, azzal a céllal, hogy hidat építsenek a különböző helyzetű gyermekek között és a szolidaritás üzenetét közvetítsék számukra. A mindennapok mosolya című pályázatra általános iskolásoktól várják a mindennapi örömeiket megörökítő alkotásokat. Mindkét pályázati kiírás elérhető a www.tegy.hu oldalon.







A reggeli az nálunk is egy örök kérdés. Van egy elsősöm és két óvodásom. Az iskolásnak kell a reggeli, mert ott 10 óráig nem kapnak semmit, de a kicsik, azonnal ülnek az asztalhoz az óvodában. Ha otthon adok reggelit a nagynak, akkor a kicsik is kérnek, tehát az óvodai reggeli kidobott pénz. Egyszeri étkezés kérésére nincs lehetőség. Így nálunk nincs otthoni reggeli, hanem csomagolni szoktam.
Erről a bejegyzésről az az eset jutott eszembe, amikor az iskolába, sokmagvas, teljes kiőrlésű, söétébarna színű pogácsát adtak uzsonnára. A legtöbb gyerek ki sem vette a kosárból, nem tetszett nekik. Az én gyerekem meg hagyott nekem egy falatot, hogy kóstoljam meg, mennyire finom volt, és bárcsak minden héten ilyet kapnának. Ebből látszik, hogy az otthon tanult, megszokott dolgok, milyen fontosak a gyerekek életében.
Nekem nagy siker, amikor elfelejtek zöldséget rakni az asztalra, pl. vacsoránál, és a gyerekek követelik.
Erről a kiporciózott ebéd témáról írnál kicsit részletesebben? Hogyan állapítod meg az adagokat? Adsz még nekik, ha kérnek még? Nekem ez teljesen új. Hogyan képzeljem el általánosságában?
Most már felnőtt adagot esznek, így könnyű dolgom van.
Nekem bevált, hogy nem az edényt rakom az asztalra, hanem kimérem az adagokat. Ha valaki kér még, akkor adok (már kisebb adagot), de a legtöbb esetben elégséges az, ami eléjük kerül. A kis maradékot is elteszem, nekem a másnap munkaebédnek pont megfelel. Nem tukmálok senkit feleslegesen.