Ha van misztikus mindent elsöprő szó Zsófi számára, az a palacsinta. A maga hihetetlen fizikai valójában, egy kiadós ebéd után a múlószőke nő 7-8 kakaós/lekváros palacsinta befogadására képes.

Szinte hihetetlen.

Anna úgy a harmadik példány környékén kezd kifakadni, még egyet persze benyom, mert verseny nélkül nem élet az élet, aztán durranásig lakva az annyira nem kedvelt édes ízekkel, levonul a pástról és meghagyja a győzelmet a csokoládéfoltos képpel vigyorgó húgának.

A múltkor viszont sikerült olyan palacsintát készítenem, ami Anna lelkének volt igazán kedves.

Hortobágyit.

Hogy mi is az a hortobágyi, mi köze van az Alföld e tájegységéhez? Hosszabban, egy saját recept kíséretében a Mindmegettén.