Wang, a tésztazsonglőr és a brutális torta

Csütörtök este, miután leparkoltam a Nőket a Mucinál, a férjemmel elvonultunk megnézni Wang mester új éttermét. Az étterem nyitása még egy jeles eseménnyel párosult: 6. születésnapját ünnepelte a Lucullus.

A tágas, több szinten működő, minimalista, de nem rideg térben rögtön több ismerősbe is sikerült belefutnom, így aztán az elkövetkező órákat nem csak az ételek élvezete jellemezte, hanem jó beszélgetések is.

Gábor rövid köszöntője után viszonylag tempósan érkeztek az ételek. A  Telepy utcában lévő, szecsuáni konyhát vivő hely után, az itteni konyha alapját inkább az ujgur konyha képezi. S ez igencsak érződik a konyha íz, alapanyag és formavilágán. Talán legjobban az igencsak csípős báránysaslik jelöli mennyire más ez a konyha.

A 23 fogásból álló vacsorát egy savanyított retekben gazdag kacsalevessel indítottuk. Még a felinél sem jártam a három kanálnyi levesemnek, már érkeztek az előételek. A társaság nagy egyetértésben körbeforgatta a tálakat, hogy mindenki megkóstolhassa a pink retket, a sült apróhalat, a csodálatosan finom fafülegombát, a belsőségeket és a tofut.

Ezután Gábor, mint a véres kardot, körbehordozott egy pekingi kacsát, még egyben. Megtekintettük a fényes, ropogós bőrű madarat, aztán elmentünk és meghallgattunk a kinaiak citeráját, a guzeng-et. A szintén pentaton hangzásvilág furcsán közeli és egyben idegen volt. Bár, amikor a zenész lányzó az “A csitári hegyek alatt…” kezdetű népdalt játszotta, na igen, ott már az ember érezte a zenei rokonságot.

A zenei betét után újra találkoztunk a kacsával. Igaz, már apró darabokra metélve hevert egy tálon, várván, hogy házasítsuk a zöldségekkel, leöntsük hojszin-szósszal és az egészet egy mandarin-palacsintába csavarva megegyük.

A főételek sorában még érkezett osztrigaszószos marhahús, oldalas, Birka Gan Guo módra. A marhahús omlós, nagyon kellemes volt. A birka meg egészen különleges. Fűszeres, sok zöldseggel, viszonylag nagy darabokban összefőzve. A hús omlós volt. A kóstoló vételekor már gyakorlottan kerülgettem a tisztes darab chiliket, mert a főételek kifejezetten erősek voltak és egy két perces fulladásos köhögőrohammal kombinált haláltusa után viszonylag megfontoltan nézegettem, hogy mit is kóstolok meg.

Minden kifogástalan volt, kivéve az öt elemű rizst, ami Vú szerint olyan volt mint egy dobozos Uncle Ben’s. Én ennyire pontosan nem tudtam beazonosítani, de messze elmaradt a többi, asztalon sorakozó étel nívójától.

Az a legjobb, hogy a kis híján halálomat okozó étel ízlett az egész este alatt a legjobban. A bárány saslik. Meg a hozzá kínált, szintén nyárson készült kínai kenyér. Nagyon fűszeres volt mind a kettő, De együtt tökéletes harmóniában működtek. Biztos, hogy ha legközelebb arra járunk ilyet enni fogok, fulladás ide vagy oda.

Az ételsor vége felé érkezett még egy étel, a kézzel tépett pirított tészta, ami szintén a mi – törökök által alaposan megvezetett – ízlésünkhöz viszonylag közel áll. A lebbencsnél picit vastagabb tészta paprikás, fűszeres szaftban került az asztalunkra, s habár szinte esélytelen volt pálcikával a magunkévá tenni, érdemes volt küzdeni, mert nagyon finom volt.

A desszertek kissé spórolósan érkeztek az asztalra. Tizen meredtünk a háromféle golyóbista, amiből fajtánként három-három darab érkezett. Így aztán a demokrácia jegyében nekiálltunk udvariaskodni és felezni, harmadolni. A szezámmagos tészta ki is maradt az életemből, a kókuszos golyó tápiókától ragadósan, nem túl édesen nyúlt el a számban, sokkal kevésbé ütősen kókuszos jelleggel, mint az európai társai, a sütőtökös gombóc meg erősen megosztotta az asztaltársaságot. Nekem ízlett, de azt hiszem nagyobb mennyiségeket képtelen lennék megenni belőle.

Az este végefelé még szalagvágással hivatalosan is megnyitották sz éttermet, valamint a konyhai személyzet jóvoltából szemtanúi lehettünk a lehetetlennek. A férjem levideózta:

Végezetül a számos fogásból való kóstolgatástól eltelve rávetettük magunkat a már karácsonyra hangoló, kissé mézeskalács ízvilágú, Lucullus-os tortára.

Klassz este volt. Jókat ettünk, kellemes pillanatokat kaptunk, zenét, éneket, konyhai akrobatikát és a társaság is jó volt.

Kíváncsi vagyok, hogy az étterem hogy fog teljesíteni a hétköznapokban. Biztos, hogy tesztelni fogjuk.