You are here: Home > Nincs kategorizálva > Tökéletes vacsora

Tökéletes vacsora

Csütörtök délután, az ohoda végeztével Zsófival vásárolni indultunk a helyi main street-en. Vettünk elemeket, nézegettük a karácsonyi fényárbanúszó dekorboltot, majd lesétáltunk a hévhez, hogy összeszedjük a férjemet. Ezután közösen befutottunk a – más sokszor dícsért – hentesünkhöz. A férjem a szalonnák bűvkörében válogatott, Zsófi a felvágottakat szemlézte és meg kiszúrtam a csodálatos kacsamelleket a hűtőpult legvégiben. Mivel tudtuk, hogy a napokban nem nagyon lesz időnk főzni, így csak egy fél mellet vettem, annyit, hogy vacsorázzunk belőle.

Hazafelé még vettünk a péknél egy klasszikus fehérkenyeret, majd gyorsan elkészítettem a mellet.

A kacsamell esetében jóformán semmi másra nincs szükség csak egy magas falú serpenyőre és a mellre. A mellett a bőrös oldalával felfelé ráfektetem egy deszkára. Alaposan megfenem a szakácskésem, és bevagdosom a bőrt, a hájat, egészen a húsig.

A hájjal lefele beleteszem a serpenyőbe a mellett, majd közepes lángon hagyom sülni. Nem sütöm túl nagy lángon, nem sietek sehova, hagyom, hogy kiropogja magát a zsír a hájból. Időnként a háj szélébe tűzött húsvillával megnézem a hájat, ha már kellően barna és látszik, hogy kész, akkor fordítok rajta és elkezdem sütni a húst. A dolog vitt válik izgalmassá. Igazság szerint a rosé kacsamell nálam megérzés kérdése. 

Itt is híve vagyok a nem túl nagy láng mellett sütésnek. Ha biztosra szeretnék menni, akkor a bevágások mentén villával megvizsgálom a húst.

A rosé kacsamellet szeletelés után sózom. Sütés közben – a zsírt is ízesítendő – egy kis rozmaringot lehet hozzá adni.

A kacsamellet friss kenyérrel, meggylekvárra és Merfelsz rosé-val tüntettük el.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.