Parányi India Csillaghegyen
Furcsa dolog ez a lokálpatriotizmus. Amíg a Krisztinavárosban laktam, addig vérbeli első kerületi voltam, főleg a templomot övező 10-12 utcányi sugarú kört éreztem magaménak, na meg a Tabánt és a vár bizonyos szegleteit.
Aztán átköltöztünk Csillaghegyre, ahol lassan talált rám a helyi lakos lét, hiszen ebbe nem születtem bele, itt már meg kellett küzdeni a strand öles fáinak, a Fürdő utca árnyainak, a lepukkantságában is bájos Banán klubbal színes “főutcának”, hogy a magaménak érezzem. Lassan jött, kevésbé harcias és azonnal tettre kész jelenlét ez, mint a krisztinavárosi, de amikor a csillaghegyi Krisna-tudatú hívőktől kapott sajtóanyagban helyi gasztrofesztiválról tudósítottak, azért mégis nagyot moccant bennem valami.
Nem is nagyon késlekedtünk, úgy szerveztük a hétvégénket, hogy minden a Lélek Palotájában megrendezésre kerülő eseményen való részvételünk segítse. A Nők időben megtanultak, a különféle feladatok elkerülték a vasárnapi ebédidőt. Mi pedig szépen lesétáltunk. Az épületben kirakodóvásár várt minket, de az igazi izgalmakat az udvar tartogatta.
A most már hagyománnyá nemesült Indiai gasztronómiai nap tökéletes alkalom volt arra, hogy a vendégek megismerkedjenek a rendkívül ízes, színesek ételekkel, amelyek nem csak a szemüket kápráztatták el, hanem kifejezetten táplálóak, laktatóak is voltak. A kertben felállított standoknál nem csak a kész ételt lehetett megvenni, hanem kérdéseket is intézhettünk szakácsainkhoz, akik lelkesen meséltek az alapanyagokról, az ízekről, a fűszerekről. Nem egy háziasszony állt mellettem és jegyzetelt veszettül.:)
A Nőkkel sorra jártunk minden standot és chutney-k kivételével mindent végig is kóstoltunk. A különféle kenyerek közül az babliszt és rizsliszt keverékéből készített zöldséges uttapamot és a daal mellé kínált aprócska, barna lisztből készített puri-t kóstoltuk. A Nőknek lapon sült uttapam ízlett nagyon, nekem pedig a sütés közben hólyaggá formálódó puri.
A tartalmasabb fogások közé tartozott a szabdzsi, aminek egy speciális változatát a wokban készített szabdzsi készítését követtük végig, majd egy nagy tányérral meg is jutalmaztuk magunkat. A wokban készített zöldséges egytál lényege, hogy a wok hője nem csak süti, hanem párolja is, így ha gyors a szakács, akkor pirult és párolt a végeredmény, amit római kömény, kurkuma, chili és asafoetide ízesít.
Az asafoetida az aszatgyanta őrölt változata, amelyet az ételek ízesítésére használnak, mivel nagyon kellemes vöröshagymát és fokhagymát idéző íze van. Olyan intenzív fűszer, hogy egészen kevés is elég belőle, így ennek megfelelően a kiszerelése is alig három vietnámibalzsam-tégely méretű.
(Csak halkan jegyzem meg, hogy az aszat gyantát termelő növény magyar neve bűzös husáng.)
A desszertek közül a gaja-t néztem ki magamnak. Mivel a kertben nem csak kisütötték, hanem ott is nyújtották, így élmény volt nézni, hogy hogyan készül ez a leveles, rózsavizes szirupba áztatott finomság.
A gaja, azaz Jagannátha nyelve a Nőknek kicsit túl édes volt, igaz, eddig a keleti desszertekkel nem sűrűn találkoztak. Nekem nagyon ízlett. A feltekeréskor a levelek közé hintett keményítőnek köszönhetően megmaradtak a sütemény rétegei, a rózsavíz kellemesen megízesített a szirupot és a sütemény tetejére szórt dió nagyon klassz extra textúrával és ízzel ajándékozta meg.
Anna az ételek mellett az italválasztékot is letesztelte, kipróbálta rózsavizes limonádét és egy meleg almás italt is magáévá tett. Én a magam részéről még egy samosát is ettem, ami – hülye hasonlat lesz, de így van – pont olyan volt, mint Londonban. A krumplis, zöldborsós tölteléket körülölelő tésztapárna úgy volt tökéletes, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Ezután a trakta után már csak nézelődtünk, beszélgettünk a szakácsokkal, majd az épületben a fűszerárust faggattuk és megpihentünk, amíg Zsófira bonyolult virágmintákat festett egy lelkes fiatal lány. Ízekkel és illatokkal eltelve tértünk haza, s én rengeteg tervvel, hogy miket szeretnék a közeljövőben megsütni.
Igen, a gajaval kezdem. 
Aki szeretne még többet megtudni az indiai konyháról az Lélek Palotája főzőtanfolyamain megteheti.
