Mosoly…
Ezt csalta a képemre Minimálna bejegyzése. Mit tagadjam, jó érzés, hogy olvassák a blogomat, szeretem a kommenteket, a blogger és civil bejegyzéseket, szeretem kiélni a grafománságomat, élvezettel írok arról a két fejlett létformáról, akik alakítják az életemet és hát maga a konyha, az ételek, az ízek, az alapanyagok…..és a fotók.
Lassan egy éve blogolok és látom, ahogy véglegesen átalakult a kapcsolatom bizonyos dolgokkal, ahogy szigorúbban állok olyasmihez, amivel azelőtt megengedőbb voltam. Szóval minőségileg változott az életem. Az előtt se ettünk "szemetet", de a felelősség, ami egy nyilvános bloggal jár, még inkább rányitotta a szememet arra, hogy odafigyeljek, arra, hogy mi és hogyan kerül a tányérunkra.
Nem tartom magam lefőzhetetlen sztárszakácsnak, csak egy nőnek, aki megpróbálja a legtöbbet kihozni magából a konyhában, mindezt élvezettel és a nagy elődei előtt való tiszteletteljes főhajtással.
De élvezem azt, ahogy az ikres anyukák már fotókkal kísérik a beszámolóikat, hogy mit főztek, felhívnak, ha egy-egy recepttel nem boldogulnak, olyat és úgy készítenek, ahogy előtte még soha…
Boldog önelégültség vesz rajtam erőt, amikor valakinél az "olvasott blogjaim"-ban észreveszem a nevem, vagy ha olvasom valahol, hogy valaki járt a blogomon és tetszett neki, főzött belőle vagy legalább a Nőket szépnek találta.
Szóval nagyon kellemes, szemcsillogós félmosoly ül az arcomon, köszönöm Málna! Köszönöm.
Továbbadni meg 3 helyre szeretném:
Az Orient express csapatának, mert jó, hogy van egy ilyen ázsia blog
Horasznak, mert jó, ha egy férfi is kreatív és főz
és
Vimizonak, akit már nagyon régen csodálva néztem, még a babaszobán
