Churros, a spanyol tolófánk

Nagyjából hét éve ettem először churrost. Olyan iszonyatos mázlink volt, hogy pont a karnevál idején vetődtünk Maderirára, ahol az ünnepre való tekintettel minden sarkon állt egy churrost árusító bódé és mi majd mindet végig is kóstoltuk.

A fahéjas cukorral hintett roppanós fánkok azóta is a legszebb gasztroélményeim sorába tartoznak. Tavaly sajnos engedtem a kísértésnek és Barcelonában vettem egy kevés churrost, de a kihűlt, ki tudja mikor sütött ízetlen tészta halvány visszfénye volt csupán a portugál rokonának.

Idén úgy döntöttem, hogy fánkszezonban nem a megszokott, bevált és – valljuk be – cseppet megunt tésztákat fogom sütni, hanem végre végigsütöm azt a sort, amiket évek óta tervezgetek. Így aztán egy jónak tűnő spanyol receptet követve megsütöttem a churrost, ami rengeteg szép emléket idézett. Tökéletesre sikeredett.

Churros

28 dkg finomliszt

4,5 dl víz

2 ek olíva olaj

csipetnyi só

2 tk nádcukor

1/2 csomag sütőpor

Egy serpenyőben két-három ujjnyi olajat hevítek. A vizet egy forralóba öntöm. Hozzáadom az olajat, a sót és a cukort és felforralom. Amíg felforr, addig kimérem a lisztet és hozzákeverem a sütőport. A forró elegyet – folyamatosa villával való keverés mellett – a liszthez adom, majd habzsákot veszek elő és abba töltöm a massza egy részét. A felforrósodott olaja alatt kicsit visszaveszem a lángot, majd a habnyomóból hosszú csíkot nyomok az olajba. A tésztából csinálhatok csíkokat, szívet, perecet, csigát, a lényeg, hogy jól át tudjon sülni. A tésztát félidőben megfordítom, majd papírtörlős tányérra szedem. Fahéjas cukorral szórva kínálom.

Aki igazán ütősre vágyik, az olvasztott csokoládéba mártogatva fogyassza.