You are here: Home > Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek > “s ha majd a meggymagot kiköpted szádból”

“s ha majd a meggymagot kiköpted szádból”

Posted in Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek | május 28th, 2008

Napok óta Az akasztófavirágok balladája kavarog a fejemben. Nyáááár van és végre újra enyém a piac, ahol egyszer csak a roppanósfényű cseresznyék mellett helyet követeltek maguknak a bársonyfényű meggyek.

Nekem meg nem lehet kikergetni Faludy ferdített Villon sorait a fejemből….

"Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a
dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három
jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket,
nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a
rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi
táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s
kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s
szívünk, amely a názáreti ácsot
sohsem dicsérte, már a
sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak
mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted
szádból,
rebegj értünk egy Áve Máriát:
– hogy a gonosz
Hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány,
s
ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az
úrilány –
de kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról
hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus
nevében.
Ámen, ámen."