Szépre száll…
Kész, nincs mentség, Szezon van. Elő a grillel, jöhet a faszén, jómagam meg irány a piac.
Vadászom a zsenge, aprócska tököket, a bőrös malacot, a kicsiny, de friss csirkecombokat. A nők kavarognak, saját kosarukba tömik a borsót, cipelik a kellemesen narancs-szín, friss sárgarépát. Közben pünkösdi rózsát veszünk, szamócaszerűen apró eperre bukkanunk, de a hajtóerő az a gondolat, hogy mi mehet a grillre.
Persze tudom a választ: szinte minden.
Most persze csak kiscsaládi körben (egy keresztanyával kiegészülve) sütünk, így megelégszem egy kilónyi malaclapockával, 8 formás csirkecombbal, 2 marokba rejthető tököcskével, újkrumplival és egy kevés hagymával.
A csirkét kakukkfűves, sós olajfürdőbe fektetem, alaposan átdörzsölöm, a malackát szeletekre szedem, finoman kiklopfolom, paprikás, borsos fűszerkeverékes olajjal pácolom. A tököknek beizzítom a lávakövet, nekik csak egy kis rozmaringos sót adok, miközben finoman sercegnek az olivával átitatott kövön.
A krumplikat alufóliába rejtem, majd a rács tetején hagyom megpuhulni. Hagymát, malacot grilltálcára teszem.
Közben hőmérek, tányérokkal zsonglőrködöm és folyamatosan anyám szavain morfondírozom:
"Szépre száll a füst, de bolond, aki állja"
