Az agancs jegyében_ újabb felvonás, szuperlatívuszokban

Másképp nem megy. Ez van. El lehet érte ítélni, hogy nem vagyok annyira sznob, mint amennyire kéne. De pont ez a sine nobilitate engedi, hogy ne csak azok a helyek legyenek számomra elérhetőek, ahol porcelánból, keveset, ujjeltartva.

Naszóval.

Többgyerekes szülőként a hétvégi éttermezést olyanra szeretjük csinálni, hogy mindannyian jól járjunk a programmal. Így esett újfent a választásunk az Újbudai Trófeára.

És most még inkább éreztük, hogy lehet valamit jól csinálni. Nem ismerem a vezetést, de azok után amit láttam, szívesen megismerném és megkérdeznék 1-2 dolgot.

Például, hogy honnan szedik a hihetetlen jó személyzetet és mi a receptje a tiramisujuknak.

Arról nem is beszélve, hogy a múltkori kritika negatívumaiként hozott hiányokat pótolták! Vagy csak most sikerült valami szerencsés csillagzat alatt érkeznünk, mert volt húsleves és korrekt sajttál.

Még egy apróság, ami számomra képes ezt a lenézett műfajt otthonossá tenni: a zsúrkocsikról kínált sült malac, tésztában sült csülök, friss, meleg rétes, házi parfétorta.

Egyszóval csillagos ötös.