Hamis somlói

Mert bizony van ilyen.

Főleg, ha az ember egyszerre négyfélét főz, a bezártságtól vadult csemetéit próbálja kordában tartani. Ilyenkor előfordul, hogy az őzgerinc zsírozása nem lesz maradéktalan…

Tegnap is így esett. Süti tűpróbája elvégez, késznek ítél, de a gerincből történő kifordításnál a süti beragad…majd 3 darabban távozik.

Puff neki.

Mi legyen?

Mivel az évek folyamán megtanultam, hogy dühöngeni bármin is teljességgel felesleges, az alapanyagok ízkombinációja és egy nem sokkal korábbi inspiráló esti beszélgetés eredményeként átminősítettem.

Hamis somlói Mirelle-módra

11 dkg vaj

2 ek rum

22 dkg porcukor

6 tojásfehérje

11 dkg darált dió

11 dkg grízes liszt

1 csomag sütőpor

1 marék mazsola

A lisztet összekeverem a sütőporral, a dióval és a cukorral, elkeverem a megolvasztott vajjal, a rummal és a tojásfehérjék kemény habjával.

Zsírral JÓL kikent, kilisztezett őzgerincbe öntöm és 185 fokon, tűpróbáig sütöm.

Ha a sütmény szépen kifordul a formából, akkor ebben az esetben a süteménygyártás itt véget is ér és az eredmény egy szép és igen finom piskóta, kávé és beszélgetés mellé.

Ha viszont beragad és atomjaira esve távozik:

A tésztát kockákra vágom egy üvegtál aljára halmozom a harmadát, egy vaníliarúddal, narancshéjjal feljavított főzőtt pudinggal leöntöm és újabb adag tésztával fedem. Erre egy táblányi olvasztott csokoládé jön, ami némi vajjal és tejszínnel került kikeverésre. A csokira ráteszem a maradék tésztát.

Tálaláskor tejszínhabbal kínálom.