Illatokban elbeszélve – Diadeur Illóolaj Galéria
A napokban azzal a meghökkentő ténnyel szembesítettem magamat, hogy már szinte alig használok parfümöt. Anno, kamaszként és fiatal felnőttként a nagy és nehéz illatok színpadára léptem, elképesztő hatásvadász füstösségbe burkolózva, aztán jött a Lancôme Poême, az almakompót, a gyerekkor illata.
Később a Nők ideje mindent felülírt, a funkcionalitás elmosta az illatokban rejlő történeteket és szépségeket, aktuálisan nem szolgáltak engem, én meg elfelejtettem őket. Aztán a lifestyle munka hozta a parfümöket, a parfümőröket, de minden és mindenki sok volt, túlzottan tömény és tolakodó, miközben a fűszernövények önmagukban is mindent tudtak, ami elég a boldogsághoz. A szerecsendió, a pörkölt kakaóbabok, a fahéj komplexitásával egyetlen márka sem vetekedhetett. A fűszer-és gyógynövények iránti elkötelezettségem folyamatos volt és maradt, de illatként, önmagam kiterjesztéseként vagy módosításaként, felerősítéseként vagy elnyomásaként nem tekintettem rájuk. Találtam illatokat, amik működtek, pontosabban rám találtak illatok, amik akár velem is működtek, de nem az enyémek voltak, csak hangulatba hoztak, kiegészítették az aktuális létezésem. „Van kedvenc illatod?” – kérdezték, és én hosszan idéztem magamban, mit is fújtam fel, ha bulizni mentem. Ja persze, Halloween. Ó, még ott van a Boss Woman, ott a korszakosan imádott Fahrenheit jegyei köszöntek vissza megszelídítve, női bricseszhez igazítva. Aztán a tiszta virágillatok, de ne túl édes, ne tömény, nem bulgár rózsa, nem pacsuli, nem több a nem a karakteremben, mint az igen. Könnyű eset sosem voltam.
Így ülök be Diához, meg azzal a felütéssel, hogy a parfüm a 4-6-os villamoson utazás során viszont állandó társammá lett, úgy kenem fel az arab parfümöt az orrom alá, mint a jó patológus a kámfort munka előtt. Dia nem hátrál meg, valószínűleg nem én vagyok az első furcsa alany, akit bevonz, aki keres valamit, egy kis fizikai erősítést, egy kis lelki oldást, netán a nőiségét támogató terméket, esetleg a fejfájásával küzd vagy épp az életkedvével. Az illatokban annyi mindenre ott a válasz.
Illatharangokat emelgetünk, nahát, nem tudtam, hogy a barátcserje így mutat a valójában és ilyen az illata, szedem, tök jók vagyunk együtt, de be még sosem mutatkozott. Íme, itt is van. Aztán jönnek furcsa, nem kellemes illatok, meg a munkatársaim, a kardamom otthonos melege, az ezerarcú szegfűszeg integet, miközben párásításról, lakásillatokról, képzésekről beszélgetünk. Ki miért jön? Ki mit kap? Diának az illóolajok széles spektruma áll rendelkezésre, bőven van hova nyúlnia, ha megoldásra, támogatásra van szükség. Ölébe veszi a hangszerét, ezernyi fiola csilingel egy hatalmas faragott dobozban, ez a kezdőkészlet, bizonytalanok, a nemeket sem ismerők számára innen indulnak felfedezni, melyik illatcsaládban lesz a megfejtés. Fő illatcsoportok felől bontják vissza a kellemest és a hasznost, hogy a végén megszülessen az egyénre szabott megoldás.
Dia Diadeur Illóolaj Galériája csak ránk vár a Horváth Mihály tér 2. szám alatt. A galéria nem egyszerűen üzlet, hanem illatos felfedezőhely, ahol közelről ismerkedhetünk a növényekkel, megillatolhatjuk az olajokat, mikroszkóp alatt figyelhetjük meg egy-egy növény különleges részleteit, kérdezhetünk, tanulhatunk, és persze haza is vihetjük azt, ami megszólított bennünket. A galériában a Diadeur illóolajai mellett kézkrémek és testápolók is helyet kaptak, a tér pedig az oktatásoknak és a személyes tanácsadásnak is otthont ad. Nem kell hozzá előzetes tudás, sem pontosan megfogalmazott kérdés: elég a kíváncsiság, a többit bízzuk az illatokra és Diára.
