Gyerekkorom cukrászdái

 

Anre beelőzött a Kríz cukrászda emlegetésével.

 

Furcsa, mert épp ma egy, a Maros utcában vásárolt töpörtyűs pogácsát rágcsálva, döntöttem el, hogy megemlékezem a gyerekkorom kedvelt édességlelő helyeiről.

 

Kezdjük talán a Kutor-féle cukrászattal. Itt lehetett kapni a legfinomabb, mélyen irdalt pogácsákat (azt a fajtát, amiről kockánként le lehet törögetni a tetejét…).

 

Ott volt még a ma is működő Rigó Jancsi. Az éves temetőlátogatás kihagyhatatlan állomása. A meleg apró pogácsák, a finom, nem túl cizellált torták.

 

Vasárnapi mise után a Dérynét céloztuk meg, ahol közepes sütiket lehetett kapni, de az ember még annak is tudott örülni egy-egy hosszabb szentbeszéd után.

 

A Várban tett sétáink előtt, alatt és után a Ruszwurmban vadásztunk asztalt, krémesre vágyva.

Ha a budai oldalon piacoztunk, akkor az Augusztba tértünk be, ha meg a Nagycsarnoknál akadt dolgunk, akkor a mai western bár helyén levő, általunk csak Ócsenykának becézett cukrászdában ettünk rákoczi túrós.

 

A kamasz éveim alatt a Gelato fagylaltjában hittem és az órák között a szemközti Krízbe futottam ki, svájci kifliért.

 

Főiskola alatt az August belvárosi boltjában tanultam, randiztam, léteztem. Ha felvágós napom volt, akkor a Fórum szálló cukrászdájának előterében álló fotelekbe gubózva néztem a Dunát.

 

De szerettem a Royal aljában lévő régi cukrászdát, szerettem az a Mozartot, ami volt. Szívesen ülök be a szentendrei Szamosba, jó ízűen falatozom a csillaghegyi Cserfalviban, a málnás omlettért elzarándokolok a Daubnerbe és Pilivörösvárig is elmegyek azért az epres szeletért, amit az Emil készít.