Kocsonya

Amik kötelezőek.

A télnek is megvannak a maga kihagyhatatlan ételei. Ilyen ez a mézgás valami is, amitől 12 évesen egy szilveszterkor vették el hosszú időre a kedvemet. Persze, így utólag nem csodálom, hiszen a vendégséget szervező háziasszonyunk konyhai teljesítménye a virsli megfőzésében csúcsosodott ki. Mindenesetre közel 16 évnek kellett eltelnie, hogy a férjem kedviért újra étlapra vegyem.

Kocsonya

2 első csülök

4-5 köröm

jó darab sertésbőr

4 gerezd fokhagyma

20 szem feketebors

2 babérlevél

só

2 szárított chilipaprika

A húsokat felteszem annyi vízben, hogy épp ellepje. Mikor felforr, leöntöm a vízet és lemosom a húsokat. Újra felöntöm, de most már tisztességesen. Teatojásban melléteszem a borsot, beleeresztem a lébe a fokhagymákat, paprikákat és a babérleveleket, sózom. Megvárom, amíg felforr, majd takarékra teszem és 3-4 órát főzöm. Mikor már érezni az állagváltozást a lénél és a csontok lassan kifordulnak a felszeletelt csülökből, akkor jónak tekinthető a dolog. Húsokat tálra szedem, levet leszűröm, majd hagyom egy kicsit állni. Egy pár perc múlva a zsír összeáll a lé tetején és könnyűszerrel leszedhető. Jénaikat készítek elő, aljára szedem a kocsonyadarabokat és rámerem a leszűrt levet. Fóliával lezárom őket és az erkélyre teszem dermedni.