Steve Berry – A Medici-hagyaték

Vannak azok a hétvégék, amikor az ember legszívesebben csak becsukná maga mögött az ajtót, és elutazna valahová, ahol más a fény, jó a kávé, és a falakból is a történelem árad. Steve Berry legújabb regénye, A Medici-hagyaték, pontosan ezt az élményt adja, anélkül, hogy ebben a zegernyében ki kellene mozdulnunk.

Rejtélyek a Róma–Siena–Firenze tengelyen

A történet egy vibráló, feszült utazásra hív minket a Róma–Siena–Firenze háromszögben. Berry úgy mozgatja a szálakat, hogy a toszkán dombok lágy vonulatai és a szűk, középkori sikátorok a cselekmény szerves részeivé válnak. Szinte már vártam, hogy az üldözésben megfáradt hőseim mikor térnek be a Nanninibe egy kis sütiért. Ahogy a főszereplőkkel együtt szeljük az olasz utakat, a táj szinte megelevenedik: a nyári kánikula jó érzékkel átsüt a lapokon, a toszkán futó záporok fényét látjuk a háztetőkön és Firenze macskakövein.

A Vatikán árnyéka és a Medici-titok

A könyv nem egy szokványos vallási thriller, a történet a reneszánsz Sienától a Mediciek elfeledett titkaiig ível, miközben rájövünk, hogy a múlt döntései még ma is képesek felforgatni a világot. A történelmi hűség nagy erénye a regénynek, Berry patikamérlegen adagolja a tényeket és a fikciót, így a híres toszkán bankárdinasztia sorsa meglehetősen plasztikusan jelenik meg a szemünk előtt.

A szerző ügyesen egyensúlyoz a tartalom és a szórakoztatás között. A cselekmény csavaros és végig feszes, mégsem elnagyolt. Ez egy stílusos, „beszippantós” olvasmány, ami közben az ember erős késztetést érez rákeresnénk a regényben említett festményekre és helyszínekre vagy boldogan kaladozik a saját toszkán emlékei között, miközben szentül megfogadja, hogy ha idén megy, akkor feltétlen listára tesz egy-két helyszínt, éttermet vagy épp programot, ami a könyv lapjain is szerepel.

Történelmi rejtvények és italománok számára kötelező, egy jó espresso mellé egyszerűen tökéletes.