Égetett zsemle

Mivel ma délután a fotelemhez voltam szögezve, (mert az én betegecske kismacskám csak rajtam érezte jól magát) kiolvastam az épp aktuális Róma múltját taglaló regényemet, majd egy kenyéfélékkel foglalkozó szakirodalomban mélyedtem el. Kis idő múltán lepakoltam a méltatlankodó macskalányomat az ölemből, s friss ötletektől vezérelve kisiettem a konyhába.

Égetett zsemle

3 egész tojás

5 dkg vaj

1/2 tk só

1/2 tk sütőpor

15 dkg liszt

2,5 dl víz

frissen őrölt bors

A vízet a vajjal, sóval, borssal odateszem főni. A 3 tojást egy mély tálba felütöm. A lisztet egy másik serblibe kimérem. A kézihabverőt harcra készen odaállítom a pultra.

Mikor forr a víz, a lisztet belezuhhintom és fakanállal csomómentesen elkeverem. Egy pár percig tűz fölött kevergetem, de legalábbis addig, amíg a tészta elválik az edényem falától. Mikor már jó, akkor a tésztagömbömet beleeresztem a tojásos tálba és hadba lépek a habverővel. Óvatosan hozzáadom a sütőport. Csillógó fényű masszává gyúrom a gép segítségével.

Tepsire sütőpapírt vágok, sütőt 190 fokra beizzítom. A tésztámat kanállal 9 részletben rászaggatom a papírra, majd 30-40 perc alatt kisütöm.

Tulajdonképpen a képviselőfánk sós verziója az eredmény. Igen izgalmas, vacsorának kevéssé alkalmas, amolyan parti-falatnak tökéletes zsemléket kaptam.

A férjem persze megtalálta a furcsa pékáru tökéletes alkalmazását.