Mörk Leonóra – Saját utakon

Lánynak lenni sosem volt egyszerű és ma sem az. Lányos anyának lenni szintén meglehetősen nagy feladat, hiszen közel 20 éve  készítem fel a Nőket a 21. század kihívásaira, de a férfijogú társadalom még mindig tud meglepetéseket okozni, itt, ebben a szűkre szabott Európában is. Múlt héten Zsófi elképedve mutatta, hogy egy magyar tiktoker lány mire bukkant a net sötét oldalain. Olyan lesifotókra, amelyek teljesen átlagos magyar nőkről, asszonyokról, lányokról születtek, a képek alatt pedig egyfajta teljesen beteg licit zajlott (zajlik, mert ugye a feljelentés mindenfelé megtörtént, de tegnap még újabb képek kerültek fel, ahelyett, hogy az oldal elérhetetlen lenne és az üzemeltetők előzetesben ülnének), ahol ezekre a nőkre a létezésük okán vérdíjat tűztek ki. Belegondolni is borzasztó, hogy még mindig itt tartunk.

Ezzel a pokoli infóval az agyamban ültem neki Mörk Leonóra csodás szedetének, amelyben több évszázadból merítve mutatja meg azokat a bátor nőket, akiknek a nevét – valamilyen csoda folytán – megőrizte az emlékezet, és bár nagyra értékelem mind Nóra elképesztő tudását, mind pedig a nők által a masszív társadalmi ellenszélben elért eredményeket, most leginkább csak azt láttam, hogy micsoda energiákat mozgatott meg és mozgat meg még mindig a világ, hogy az „erősebbik nemet” azon az erősen billegő piedesztálon megtartsa. Évszázadok aljasságai, intézményesített gonosztettek sorjáztak a szemem előtt, ebben a pokoli harcban pedig ott tündököltek azok a tiszavirág életű Jeanne d’Arc-ok, akik a reményt képviselték. Hogy nem lehet megtörni, nem lehet eltűrni, nem szabad feladni, ki kell állnunk magunkért, a jogainkért az incelekkel, a nőket másodrendűnek tekintőkkel szemben, bárkivel, aki azt gondolja, hogy a neme alapján ítéltetnek meg egy ember jogai.

Nagy út áll mögöttünk és úgy tűnik, hogy előttünk is. Menni kell, hogy ne legyen hiábavaló azoknak az úttörő élete, munkássága, akik megmutatták nekünk, hogy a legreménytelenebb időkben is ki kell állni a jogainkért.