R.F. Kuang – Sárga

Kuang nálam a Bábellel jött, látott és győzött. A briliáns urban fantasy után – bár tudtam, hogy más kapok – mégis meglepett az a szatirikus hang és meglepő nyersesség, amellyel beavatja olvasóit a 21. század könyvkiadásának cseppet sem szép és egyáltalán nem felemelő világába. A Sárga egy nagyon izgalmas látlelet korunk rendkívül pc-nek tűnő (politically correct), de a kicsinyes társadalmi játszmáktól egyáltalán nem mentes (sőt!) valóságáról, egy írói álom sajátos megvalósulásáról, a lelket mardosó bűntudat soha el nem múló lenyomatáról, az írásba vetett hitről, a szenvedélyről, a sokszor sokféle módon megnyilvánuló tehetségről, a kitartás és a szorgalom fontosságáról, a közösségi média mindent felülmúló hatalmáról és elképesztő romboló hatásáról.

A könyvkiadás soha nem volt egyszerű, a könyvet megszült, napfényre dédelgetett írók bár minden köszönetnyilvánításban a szerkesztőik, ügynökeik és a kiadók éltetésével kezdik a sort, de ez részint önvédelem. Könyvet kiadni nehéz, könyvet piacra dobni még nehezebb. Jó szerkesztőt, grafikust, kiadót találni meg aztán annál is komplikáltabb, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit kell tenni azért, hogy beszéljenek is a könyvünkről, várják, köztudatba kerüljön. A Sárga főhőse, June egy egészen elképesztő helyzetből egy meglehetősen sajátos megoldással vágja ki magát, szert téve egy izgalmas, de meglehetősen kötött témát feldolgozó kéziratra, amelyet – a maga szája íze és az olvasói igények szerint – könyvvé alakít, majd megjelenteti. A lelkiismeretével versenyt futnak az olvasók, a rajongók, az ellenlábasok, a valamit sejtők, miközben June – talán joggal – úgy érzi, hogy egyrészt megmentett egy fontos történetet a világ számára, igaz, ezzel a saját népszerűségét is megalapozza. Tud-e élni June a hirtelen jött népszerűséggel? El tudja-e hallgattatni a hangokat, amelyek kint és bent imposztort kiáltanak? Meg tud-e birkózni a rá háruló nyomással? Valódi íróvá tud-e válni?

A Sárga egy erős, ügyesen szerkesztett könyv, amely rengeteg olyan aspektust mutat meg a laikus számára, amivel az olvasó ritkán szembesül és ügyesen kacsint össze azokkal, akik az irodalmi ingovány valamilyen területén maguk is naponta megküzdenek az életben maradással és az előre jutással.