Pasta Son-go-ku

A hétköznapi élelmezés nem egyszerű dolog. A Nők évek óta messzire kerülik a menzákat, amiért nem tudom őket kárhoztatni, és inkább estebédelnek itthon, minthogy azt a valamit egyék, ami a közétkeztetés berkein belül fogásként, ételként funkcionál.

Mivel javarészt itthonról dolgozom, így sokszor nem megerőltető a hétköznapok egyszerű fogásait összeállítani, de egy megbeszélésekkel, sajtóeseményekkel tarkított napon már nem olyan egyszerű az élet. Ilyenkor jönnek a pasták. Pontosabban a Nők hozzák fel a pincéből a nekik szimpatikus tésztákat, hogy aztán az általam előkészített szósszal, és némi frissen reszelt sajttal megegyék.

Ilyen alap a son-go-ku is, amely a híresneves magyar pizzafeltétről kapta a nevét.

Pasta son-go-ku

20 dkg jó minőségű gépsonka, akár egyben

1 doboz morzsolt csemegekukorica

1 nagyobb doboz hámozott paradicsom

1 db vöröshagyma

1 tk. szárított bazsalikom

1/2 tk. szárított oregánó

1/4 db fahéjrúd

10 dkg kolozsvári szalonna

4 ek. szárított shiitake gomba

só

2 tk. cukor

A szalonnát apróra kockázom, ha elég zsíros, akkor magában, ha nem, akkor egy kis olajjal megsegítve zsírjára sütöm. A hagymát finomra metélem, a szalonnán megdinsztelem. Hozzáadom a paradicsomot, fűszerezem, sózom, cukorral édesítem, majd a sonkát is a szalonnával megegyező méretűre aprítom, és a szószba teszem. Végül a lecsepegtetett kukoricát és a szárított gombát is belerakom, átkeverem, kis vízzel hígítom, de csak azért, hogy legyen mit elfőnie, amíg a gomba megpuhul. Húsz percet kis lángon, félig fedve hagyom.