Jóga a város felett
Az utóbbi évek egyik sport-divathullámának tekinthetjük nyugodtan a város feletti jógázást. Mindig lelkesen figyeltem a finoman agyonszaturált képeket, ahogy a város feletti budai sziluett és az épp ívbe hajló testek ugyanazt a ritmust veszik fel, aztán kitekertem a jógaszőnyegemet a nappaliban és nekiálltam a napi fél órás gyakorlásomnak.
Még Costa Rica előtt szoktam rá a jógára. Az itthoni munka mellett éreztem, hogy kell valami, ami átmozgat, a sok ülést ellensúlyozza, szép tónust ad az izmaimnak, és kipucolja annyira az agyamat, hogy utána meg tudjam tölteni olyasmivel, ami valóban fontos.
A jógára a Nők egyedüli iskolába való bemenetele teremtett időt. Amit korábban a dugóban ülve araszoltam hazafele (oda 5 perc volt), azt most jógával töltöttem. Mikor mindenki elment, elmerültem önmagamban, nyújtottam, erősítettem, lassan, mélyen és egyenletesen lélegeztem, és éreztem, hogy nekem most jó.
Sokáig meg is maradt a napi gyakorlás, nagyjából egy éven át, ami az én sport szempontjából szertelen természetemet ismerve maga a csoda. Aztán jött a gyaloglás (az azóta is szerelem), és mellette vált kiegészítő mozgássá a jóga.
Múlt héten kicsit újra hű lettem hozzá, a Continental Hotelben ugyanis végre én is megtapasztaltam a Rooftop Yoga, azaz a város feletti jógázás élményét, ami megint megmutatta ennek a mozgásformának minden erejét. Jó volt érezni a szelet, a kora őszi este mozzanatról-mozzanatra hűlő levegőjét, hallgatni a város rezdüléseit, a szirénákat, amelyek eggyé olvadtak a villamosok zajával és a város alap lüktetésével. Semmi zavaró nem volt abban, hogy a Dohány utca tetején vagyunk, a naplementében sziluettként megjelenő budai oldal, a díszkivilágításból itt-ott erőre kapó pesti oldal épületei szép hátteret adtak a mozgásunkhoz, amely a teliholdhoz igazodott.
Ennek mikéntjéről oktatónk, az estet szervező Orsi a Yoga Brunch jógaoktatója gondoskodott, tempós, mindenre kiterjedő mozgásainkban megjelent a kifejezetten esti gyakorlásra ajánlott holdüdvözlet áramló mozdulatsora is.
A jógaóra átsöpört rajtunk, kisöpört minket, bennem a szokott megnyugvást hozta elő, Anna meg megerősítést kapott, hogy a hajlékonyságához illő mozgásformára lelt. Reméljük a jövőben több lehetőségünk lesz a közös gyakorlásra, akár ilyen szép környezetben, ilyen impozáns panorámától övezve, akár otthon, a saját nappalink nyugalmában.