Miért épp az Auguszt?
Ha megkérdik, hogy melyik a kedvenc cukrászdám, egyértelműen az Augusztot mondom. Egészen kiskorom óta járok ide anyával, aki szintén sokat járt ide a nagymamámmal. A hely összeköt minket, egy igazán finom kapocs a három generáció között, akik gyakorta térnek be együtt is, hogy – miközben az összes témát megvitatják, és minden pletykát meghallgatnak – mindhárman hódoljanak a saját kedvenceinknek, vagy hagyják, hogy a mindig kísérletező Ibolya elvarázsolja őket a legújabb kreációjával. Bár szerteágazó elképzeléseink vannak arról, hogy mit érdemes a Fény utcában enni, van egy közös kedvencünk, a rizsfagylalt, amelyből mindig kell enni, lehetőleg több gombóccal, főleg nekem.
Ez MIND rizsfagyi!
Mikor először kóstoltam, kicsit félve álltam a dologhoz, elvégre nem sok helyen kapni rizsfagyit. Azóta ez olyan szinten megváltozott, hogy már mondanom sem kell, mit kérek, tudják, hogy a sütim után még biztosan jöhet néhány gombóc belőle. Ezt szeretem igazán az Augusztban: a hihetetlenül kedves kiszolgálást, hogy tudom, érzem, hogy ezen a helyen – a korom ellenére – törzsvendégnek számítok. Itt mindig mindenki kedvesen köszön, mosolyog rám, amitől olyan otthonosan érzem magam. Ehhez az érzéshez nagyon sokat ad a meseszép dekoráció, amelyben még számomra is egyértelműen ott van az Auguszt generációk története. Imádom az emeleti rész bájos, régies hangulatát, ami karácsonykor kivételesen gyönyörű. A lépcső tetejére érve egy század eleji filmbe lépek, mint egy finom úrhölgy, aki beül egy elegáns kávézóba. A nyáron – amikor a kertben időzve fagylaltozunk – teljesen másképp hat rám az Auguszt. Az árnyas kertben nem érzem magam a múltban, itt egyértelműen a nagybetűs, mindenkori nyár uralkodik.
A kert olyan időtlen. Akárhányszor kint ülünk, egy kicsit mindig úgy érzem, mintha megállna az idő. Ebből persze számtalan késésem adódott már, annak ellenére, hogy a cukrászda rendkívül gyorsan és egyszerűen megközelíthető. De ezzel a marasztaló hangulattal mindenkinek számolnia kell, aki az Augusztnál megpihen, így esélyes, hogy az én késéseim is csak szaporodni fognak ősztől, amikor a francia óráim előtt beugrom, hogy megjutalmazzam magam valami finommal.
Nyáron dolgozni is itt a legjobb ( Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk)
(Írta: Hildebrand Celina Anna)
